Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Goldinger, Walter: Az osztrák levéltárak 1918–1945 között / 152–162. o.

15C Walter Goldinger őrizetbe vett állagok használatából származó feladatok tömkelege a Hadilevéltárat így egy központi irattár és tájékoztato-iroda tennivalóival terhelte meg; — olyan sors ez, mely nem sokkal később — de különösen 1938 eseményei után — a többi osztrák levéltárat is elérte. Az osztrák állami levéltárak főigazgatóságának felállítására végül is nem került sor. Ehelyett az 1920. október 7-i kabinettanácsi határozat Levéltári Hivatalt (Archivamt) hozott létre, melyet az államkormányzat alá rendeltek. A Levéltári Hivatal feladatává tették, hogy a levéltári szakmai és tudományos ügyek irányítását saját kezében egyesítse, hogy az állami kormányzatnak minden, az állami levéltárakat illető kérdésben véleményt adjon és javaslatokat tegyen a levéltárügy végleges újjárendezésére. Amellett át kellett vennie a korábbi cs. k. Levéltári Tanács és a Tanács ügyvezető bizottságának elsősorban az írásos emlékek védelmét illető feladatait is. A hivatal élére „dr. Michael Mayr professzor, udvari tanácsos, jelenlegi szövetségi kancellár"-t hívták meg, helyettesévé pedig dr. Franz Wilhelm állami levéltári igazgatót

19 nevezték ki, aki az 191í-ben újjáalakított Levéltári Tanács irodájának felállítása óta annak vezetője volt. Ez a Levéltári Hivatal azonban nem lett hosszú életű. Mindamellett érvényesíteni tudta befolyását az írásos emlékek védelmének újjászervezésénél, részt vett az utódállamokkal az iratfelszámolások kérdéseiről folytatott megbeszéléseken, közvetítő álláspontot foglalt el akkor, mikor á tartományok a bécsi központi levéltár bizonyos állagai visszakövetelésének igényével léptek fel. Felvetett és tisztázott sok szakmai kérdést is, pl. a levéltári gyűjtőkör időbeli határának, az iratselejtezésnek és a levéltár használatának kérdését. A Monarchia korában az osztrák állami levéltárügyet irányító, de fejlődését csak habozva és többnyire kelletlenül támogató belügyi tárca szemében azonban mindez a fejlődés, mely bizonyos hatalmi pozíciókat elvont tőle és ezekbe szakembereket — méghozzá nem is jogászokat — helyezett el, szálka volt. A közigazgatási reform, a hivatalok és hivatalnoki kar leépítésének a genfi szanálás előidézte szükségessége jó alkalom volt ellenaknáinak elhelyezésére. E lépéseinek sikeréhez hozzájárult Michael Mayr váratlan, korai halála.

20 Sajátságos dolog, hogy a Levéltári Hivatal számára éppen a belügyi igazgatás központi levéltárának megteremtésére irányuló, elismerésre méltó törekvései és éppen a Szövetségi Belügyminisztérium illetékességével való összeköttetése folytán váltak igen hátrányossá, — olyannyira, hogy végül a hivatal sorsát is megpecsételték. Heinrich Kretschmayr, aki csupán régi, a közigazgatási reformbizottság elé már az első világháború előtt beterjesztett gondolatát vetette fel, erre nem gondolhatott. A belügyi igazgatás e központi levéltárának központjául ő a vezetése alatt álló Belügyi és Igazságügyi Állami Levéltárat szánta. Az az ellenvetés azonban, hogy e levéltár akkori formájában még túl kicsiny ahhoz, hogy' vonzási központtá válhassék, nem volt indokolatlan.

21 A kérdés azonban mégis mindenképpen meg19 Szül. 1870. dec 21. (Glaselsdorf, Morvaország), megh. 1942. aug. 4. 20 Bittner, Gesamtinventar 1, 120.* 21 ü. o. 122.* «