Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Goldinger, Walter: Az osztrák levéltárak 1918–1945 között / 152–162. o.

Az osztrák levéltárak 1918—1945- között 157 fontolandó lévén, e körülmény természetesen a szükséges helyiségek biztosítását is feltételezte. Azonban a belügyi tárca levéltárellenes bürokráciájának részérői kezdeményezett ellentámadások oda vezettek, hogy nemcsak a Hadilevéltárat rendelték a Szövetségi Belügyminisztérium alá, hanem végül a tudományos tisztviselők szakszervezetének levéltári szakosztályát is rábírták a levéltári ügyeknek a belügyi tárca egyik szervénél történő összpontosítása melletti állásfoglalásra. A Levéltári Hivatal, melynek léte a fenti szanálási rendszabályok folytán amúgyis egyre kérdésesebbé vált, így elvesztette önállóságát és végül egyszerű referaturaként a Szövetségi Belügyminisztérium tagozata lett.

22 S bár mint ilyen, a Legfelsőbb Levéltári Igazgatás (Oberste Archivleitung) nevet vette fel, élére pedig mellékfoglalkozásszerűleg Heinrich Kretschmayr került, ez a hivatal már nem jutott túl a csupán látszatlétezés keretein. Ez nem azt jelenti, mintha nem végzett volna hasznos munkát. A bécsi központi levéltárak számára kibocsátott Levéltári szabályzat tanúsítja, hogy a szakkérdések még most is jó kezekben voltak. De, hogy e kezek meg legyenek kötve, erről már a bürokrácia gondoskodott s mikor végül Heinrich Kretschmayrt 1925 végén a hivatalnokok létszámcsökkentése során nyugalomba helyezték, az osztrák levéltárügy helyzete, mely 1920 óta oly nagyméretű fellendülést mutatott, ismét erősen lehanyatlott.

23 Az egyetlen reménység — a Házi Udvari és Állami Levéltár levéltári célokra épült épületével szemben új központi levéltári épület létesítése —, melynek beteljesülése e vereségek jelentős részét kiegyenlíthette volna, s melynek megvalósulta szervezeti tekintetben is örvendetes következményekkel járt volna, szétfoszlott. A telekügylet, melyet az állam Sigmund Bosel bankárral indított meg, nem vezetett eredményre.

24 A szövetségi alkotmánynak az 1925. évi novella által történt kiegészítése a tartományokban is megerősítette a levéltárak Bécstől való gyakorlatilag már régen megvalósult szervezeti elszakadását.

25 A vidéken is megoldandó feladatok egyáltalán nem voltak csekélyek. Az utódállamokkal való viták ott is előadódtak — amint az Innsbruckban

20 és Grácban

27 történt. A gazdátlanná váló iratanyag állandó növekedése pedig itt is nagy követelményeket állított a levéltárosok tudományos és közigazgatási jellegű tevé22 U. o. 71 * 23 U. 0. 122.* 24 U. o'. 121.*; Bundesgesetz betr. «Veräusserung eines Teiles des Baugrundes am Ballhausplatz in Wien und des Akademietraktes der Stiftskaserne in Wien, Bundesgesetzblatt Nr. 122/1924. A nemzeti tanács pénzügyi és költségvetési bizottságának jelentése megjelent mint a nemzeti tanács jegyzőkönyveinek 90. sz. melléklete (Protokollen des Nationalrates, II. Gesetzgebungsperiode). 25 A tartományi kormányzatok hivatalai, beleértve a levéltárakat és könyvtárakat is, az átmeneti törvény 8. §-a értelmében (1920. okt. 1.), az 1925. júl. 30-i novella megfogalmazásában (Bundesgesetzblatt, Nr. 269.) tartományi hatóságokká váltak. t . 86 Stolz, id. h. 27 skk. 11. 27 Itt elsősorban a raguzai állami levéltár minden tekintetben indokolt átadásáról van szó. A raguzai levéltárat az első világháború alatt Grazban helyezték biztonságba. Vö. Thiel, V.: Das Steiermärkische Landesregierungsarchiv 1906—1928. Archivalische Zeitschrift 37 (1928). 218. és: Das Ragusaner Staatsarchiv als Bergegut in Graz. Zeitschr. d. Hlst. Vereins f. Steiermark 36 (193t). 306—308.