Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Frolov, G.: A Régi Iratok Központi Levéltára a Szovjetunióban : rövid történeti összefoglalás / 118–135. o.

A Régi Iratok Központi Levéltára vonatkozó igén fontos adatokat, tényeket is tartalmaz a XVI.—

XVII. századból és a XVIII. század elejéről. 1883-ban a Külügyminisztérium Moszkvai Főlevéltárába kerültek az Állami Oklevél- és Kézirattár dokumentumgyűjteményei. Az Állami Oklevél- és Kézirattárat 1853-ban alapították Moszkvában a legfontosabb állami okmányok és egyéb írott történelmi források őrzése céljából. Itt őrizték a legértékesebb és legrégibb dokumentumokat, amelyeket külön összegyűjtöttek a Moszkvai Külügyminisztériumi Főlevéltárnak, a Moszkvai Fegyverkamarának, a Moszkvai Szinódusi Könyvtárnak, a Moszkvai ^ Igazságügyminisztériumi Levéltárnak fOndjaiból, vagy amelyek adományozás útján kerültek a levéltárba. 1917-ig a Moszkvai Külügyminisztériumi Főlevéltár állandóan újabb meg újabb levéltári fondokkal gyarapodott, amelyek kezdetben a Külügyi Kollégiumból, később pedig a Külügyminisztériumból, valamint magánszemélyektől érkeztek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után az 1918. június 1-i lenini dekrétum értelmében a volt Moszkvai Külügyminisztériumi Főlevéltár is az Állami Levéltári Fond részévé lett és „Az egységes Állami Levéltári Fond első szekciójának harmadik moszkvai osztálya" elnevezést kapta. 1921—-1922-ben a volt Moszkvai Külügyminisztériumi Főlevéltárba igen fontos iratgyűjtemény került be — a volt Orosz Birodalmi Állami Levéltár iratanyaga. Ezt a levéltárat 1834-ben állították fel Pétervárott I. Miklós külön parancsára. I. Miklós elgondolása szerint ennek a levéltárnak rendeltetése az volt, hogy az önkényuralom legfontosabb politikai okmányait őrizze. A levéltárat úgy hozták létre, hogy az okmányokat külön kiválogatták a Régi Iratok Állami Levéltárából, a Szenátusi Levéltárból, és a Külügyi Kollégium Levéltárából. Az Orosz Birodalmi Állami Levéltárban őrizték a Romanov-dinasztia dokumentumait I. Pétertől kezdve, ezenkívül az orosz kormányok bel- és külpolitikájára vonatkozó iratokat. Ugyancsak ennek a levéltárnak adták át megőrzésre egyes tekintélyes államférfiak és hadvezérek személyi és családi fondjait.' Az Orosz Birodalmi Állami Levéltár eleinte önállóan működött, 1864ben azonban adminisztratíve a Külügyminisztérium Pétervári Levéltára Igazgatójának rendelték alá. A levéltár egész idő adatt titkos levéltár volt, amelybe rendkívül nehéz volt bejutni, mivel az 1863-ban II. Sándor által jóváhagyott különleges szabályok értelmében tudósok és kutatók csakis cári parancsra vagy az alkancellár rendelkezésére kaphattak kutatási engedélyt. Sok dokumentumot egyáltalán senkinek nem adtak ki, lepecsételt borítékokban őriztek, s ezeket csak 'a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után bontották fel. Amint látjuk, 1925-ben befejeződött az egyik legnagyobb központi levéltár kialakulása, olyan intézmény formájában, amely a Szovjetunió Állami Levéltári Fondjának legrégibb sorozatait őrizte, szervezve tudományos és gyakorlati célokra történő felhasználásukat. 1931-ben a Központi Történeti Levéltár Moszkvai Osztálya elnevezést a Feudális Korszak Állami Levéltárára változtatták. 1939-ben ebbe a levéltárba olvasztották be a Földmérési Levéltárat (a Földmérési Kancellária levéltárát), amelyet 1768-ban alapítottak