Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Vörös Károly: A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználásának néhány kérdése : különös tekintettel a magyar levéltárügy helyzetére és feladataira / 103–117. o.

. A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználása tári útmutatók, osztrák részről a Haus-, Hof- und Staatsarchiv Gesammtinventarja, vagy a Hofkammerarchiv leltára, vagy akár a Magyar Országos Levéltár alapleltárai igen alkalmasak arra, hogy a szükséges alapvető tájékoztatást megadják.Amennyiben az éppen szükséges tájékoztató nyomtatásban, vagy sokszorosításban még nem jelent volna meg, megoldásként kínálkozik — mint azt legújabban Csehszlovákia és az NDK levéltárai alkalmazták — a még kéziratban lévő tájékoztatók kölcsönös cseréje. Ha pedig a másik felet érdeklő vonatkozások a leírásokból nem ismerhetők fel, helyes ha a tájékoztató készítői a másik félnek akár nyomtatásban, akár még csak kéziratban megküldött példányban azokra a figyelmet valamilyen formában külön is felhívják. B) Az együttműködés másik problémája a felmérés nyomán az anyag mélyebb, konkrétabb megismerésére irányuló igény kielégítése. Ennek többféle módja lehet: megoldható az egyes fondók, vagy fondrészletek meglevő részletes irattári vagy levéltári segédleteinek filmen vagy másolatban történő megküldésével (így siettek az NDK «levéltárosai a Magyar Párttörténeti Intézet segítségére azzal, hogy rendelkezésére bocsátották a német levéltárakban feltárt munkásmozgalmi adatokról készült segédleteket). Ha ez túlságosan is terjedelmes lenne, akkor elképzelhető az, hogy az anyagot őrző levéltár az elsődlegesnél részletesebb, bővebb, de még mindig csak általánosságban mozgó tájékoztatót is készít a szóbanforgó anyagról, tekintettel most már a másik fél különleges igényeire is. C) Az együttműködés során felmerülő problémák közül eddigi tapasztalataink szerint legtöbb nehézséggel azon filmigények kielégítése járt, melyek nagy, konkrét témákra vonatkozó iratanyag felkutatására irányultak. Űgy véljük, hogy ezen igények kielégítésére változatlanul legmegfelelőbb megoldás az igényt 'bejelentő országból kutató kiküldése, aki a téma egészének és részletkérdéseinek, sajátos szempontjainak egyaránt legalaposabb ismeretében kétségtelenül gyorsabban és eredményesebben tudja elvégezni a filmreveendő anyag összegyűjtését, mint a hazai levéltáros, aki a témát a kellő részletességgel több-kevesebb tanulmány után sem ismerheti eléggé, s a gyűjtés során érvényesítendő sajátos szempontokról is sokkal kevésbé van tájékozva. Ennek a megoldásnak óriási előnyeit azok az eredmények is bizonyítják, melyeket igen jelentős és egyre nagyobb mennyiségű iratanyag filmrevételével csehszlovák—magyar viszonylatban a kölcsönösen megszervezett akadémiai kirendeltségek értek el. (Felhívja ez a figyelmet egy, több érdekelt ország által, mindannyiuk számára értékes anyagot tartalmazó levéltár mellett (pl. Bécs, Budapest) megszervezendő, modern fotólaboratóriummal egybekötött közös kutatóállomás előnyeire is.). Ha a személyes kutatóküldés valamilyen okból nem lehetséges, az ilyen nagyobb méretű kutatások megoldhatók úgy is, hogy az érdekelt felek levéltári vagy más intézeteik munkatervében kölcsönösen bizonyos meghatározott, időt iktatnak be a másik fél által kért kutatások elvégzésére. Elképzelhető az is, hogy bizonyos esetben ugyancsak viszonossági alapon az egymás témáinak a hazai levéltárakban való feldolgozására kutatópárok alakítására kerülhetne sor. Az előbb említett nehézségek azon8*