Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Vörös Károly: A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználásának néhány kérdése : különös tekintettel a magyar levéltárügy helyzetére és feladataira / 103–117. o.

116 Vörös Károly ban, amelyek a téma kevésbé beható ismeretéből származnak, itt is változatlanul fennállnak. Saját gyakorlatunkban a kisebb, élesen elhatárolt, konkrét személy, hely- és időadatokkal meghatározott témák esetében a kutatásokat persze általában magunk végezzük el, és az ilyenek elvégzését továbbra is természetes feladatunknak tartjuk. Ugyanígy magától értetődően ilyennek tekintjük — függetlenül az anyag terjedelmétől — a konkrét jelzetek alapján történő, csupán technikai munkát jelentő anyag-kiemelést is. D) A feltárások és kutatások eredményei — eddigi tapasztalataink alapján — legeredményesebberi a filmcsere megszervezésével voltak rögzíthetők. Az érdekelt országok egymás között előre meghatározott számú filmfelvétel erejéig csereviszonyba léptek. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnunk annak fontosságára, hogy az így készülő filmanyag felvételezésének rendszere és a hozzászolgáló segédletek rendszere egységes, előre pontosan meghatározott alapelveket kövessen. Ez nagyban elősegíti a filmanyag mielőbbi és minél eredményesebb használhatóvá tételét. E) Minél szélesebb a közös forrásbázis, annál inkább látjuk lényegesnek az iratanyag hozzáférhetővé tételét célzó tudományos munkák: elméleti és gyakorlati levéltártudományi művek

; cikkek, tanulmányok, szabályzatok kölcsönös megismertetését. Eddigi tapasztalataink szerint ennek többféle lehetősége van. a) Az együttműködő felek állandóan kölcsönösen tájékoztatják egymást azokról a módszerekről, melyeket az iratanyag jobb hozzáférhetősége érdekében alkalmaznak. Különös tekintettel az úgynevezett „osztrák" rendszerű kurrens numerikus iratkezelésre, melyet a kelet-európai országok nagy részére, az Osztrák—Magyar Monarchia fennállása idején általánosan használtak. A tapasztalatok cseréje itt igen gyümölcsöző lehet, nem utolsósorban az e vonatkozásban kelt belső, nem titkos, vagy bizalmas utasítások kölcsönös megküldése révén is. b) Nagy jelentősége van ebből a szempontból az érdekelt országok levéltári kiadványainak minél szélesebb körű, egyes esetekben visszamenőleges, a már kifogyott eredeti anyagoké esetén mikrofilmen való cseréjének. c) Nem tartjuk megvalósíthatatlannak azt, a más tudományszakok vonalán úgy tudjuk, nem ismeretlen megoldást sem, hogy az érdekelt országok levéltári főhatóságai talán kölcsönösen konkrétan is meghatározandó kiadványaiknak szerzői jogdíjairól egymás viszonylatában lemondanak s így megkönnyítik a bennük foglalt ismeretanyagnak a többi országban való elterjedését. Ezzel is hozzájárulnak egymás tapasztalatainak minél szélesebb körű megismertetéséhez. Az átvétel, természetesen, csak belső használatra szolgáló, kereskedelmi forgalomba nem kerülő, üzleti hasznot nem hajtó kiadványok formájában lenne lehetséges. Kétségtelen, hogy e problémafelvetésünk mögött még korántsem állnak olyan széleskörű együttműködésnek tapasztalatai, mint amilyen széleskörű együttműködésre forrásbázisunk sokrétű volta lehetőséget nyújt. Szolgáljon ez mentségül a problémák felvetésénél tapasztalható kétségtelen hiányosságokra is. E téren még számos tennivaló áll előttünk: a mostani kongresszus és a referátum egyik első lépés e felé. Magától értetődik így,