Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Vörös Károly: A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználásának néhány kérdése : különös tekintettel a magyar levéltárügy helyzetére és feladataira / 103–117. o.
A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználása 113 és tapasztalhatjuk. Szempontunkból az a vonatkozása figyelemreméltó, hogy alkalmazása következtében magától értetődően meg kell hogy változzanak az iratanyag feldolgozásának első fázisában eddig alkalmazott módszerek is. A feltárás eddig sajátosan történetkutatói módszerekkel történt, amelyek a legkisebb részletekre, az egyes iratokra is tekintettel voltak. Ezeknek a módszereknek helyét most a levéltárosi módszerek veszik át, amelyek nem a részleteket nézik, hanem a nagy egységeket, a fondókat. A feltárt anyaggal nem részletkérdéseket kívánnak dokumentálni, hanem a nagy összefüggésekre figyelnek s arra, hogy az anyagot minél sokoldalúbban lehessen majd a feldolgozás során értékesíteni. Nem vállalkoznak feldolgozásra, hanem a kutatást igyekeznek miné l tö bb irányban lehetővé tenni. A világszerte alkalmazott levéltári mikrofilmezés óriási lehetőségeket biztosított nemzetközi viszonylatban a levéltári kutatások számára. Igen jól illusztrálja ezt az olaszok által az Unescon keresztül kezdeményezett mikrofilmezési program is. 2. E lehetőségek kiaknázása, s forrásbázisunk kibővítése érdekében az 1950-ben szocialista alapon átszervezett magyar levéltárügy már eddig is jelentős erőfeszítéseket tett. Bár e vonalon levéltárügyünk polgári fejlődési szakaszának egyes tapasztalataira is támaszkodhattunk, a munkálatok megindulásakor még számos, nem utolsósorban egyszerű szervezési és technikai jellegű nehézséggel is meg kellett küzdeni. A munka kezdetben még nem alapult hosszabb távra előre elkészített terven, hanem irányát inkább az általános történetkutatói érdeklődés szabta meg. Néhány vonatkozásban azonban már az eddig eltelt időszak alatt is sikerült olyan eredményt elérni, mely alapul szolgálhat kiterjedtebb, szilárdabb és intézményesebb kapcsolatok kiépítéséhez. A forrásbázis kölcsönös kiszélesítésében legszélesebbkörű és legszervezettebb nemzetközi kapcsolataink Csehszlovákiával alakultak ki. 1953 óta fennálló és egyre bővülő filmcserénk során 1956 I. negyedévének végéig közel 100 000 filmfelvételen cseréltünk levéltári anyagot. Volumenét tekintve ennél is nagyobb filmezési kapcsolatunk van Ausztriával. A bécsi központi levéltárakból a Hadtörténelmi Intézet bécsi kirendeltsége útján eddig kb. 200 000 felvételnyi magyar vonatkozású iratanyaghoz jutottunk hozzá. Legutóbbi időben módunkban volt elsősorban a Staatsarchiv néhány kisebb kérését is kielégíteni. Reméljük, hogy ebből az alapból további, egyre szélesebb körű csere lehetőségei fognak kialakulni. Csereviszonyban állunk, ha egyelőre még csak igen kis mennyiségű filmfelvétel erejéig a lengyel és a német demokratikus levéltári szervekkel is. Igen értékesnek ígérkező együttműködés bontakozik ki az Ukrán SZSZK Belügyminisztériumának Levéltári Igazgatóságával. Az Igazgatóság kérésére kisebb tematikai feltárás után filmen anyagot küldtünk az Ukrán SZSZK Kárpátontúli Területének (mely 1918 előtt Magyarországhoz tartozott) 1917—1924 közötti forradalmi mozgalmaira vonatkozólag. Az Igazgatóság részéről érkezett újabb kérésekkel az együttműködés lehetőségei tovább bővülnek. 8 Levéltári közlemények
