Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Vörös Károly: A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználásának néhány kérdése : különös tekintettel a magyar levéltárügy helyzetére és feladataira / 103–117. o.
106 Vörös Károly Milyen hatással voltak ezek a tényezők e forrásbázis alakulására? 1. A XVI. század folyamán a Balkánon megjelenő török hatalom nem sokkal Bizánc bukása után már közvetlen veszélyként jelentkezik Magyarország határán. Egy évszázadig tartó, hosszú időn át a balkáni népekkel közösen folytatott elkeseredett védekezés után, 1526-ban a mohácsi csatával s utána 1541-ben Buda elfoglalásával uralmát kiterjeszti Magyarország déli és középső területeire is, állandó fenyegetést jelentve Magyarország nyugati szomszédaira, s egész Európára. A török által megszállott magyar terület a következő másfélszázad során egyre növekszik. A XVI. század legelejének zavaros magyar belpolitikai viszonyait ügyesen kihasználó és ennek révén 1526-ban Magyarország koronáját is megszerző Habsburgok ui. Magyarországból csupán az osztrák tartományokkal szomszédos területek védelmét találják lényegesnek, — az ország keleti részén ekkor önállósult, de a töröktől többé-kevésbé függő Erdélyi Fejedelemség pedig egyedül nem elég erős a török további terjeszkedésének megakadályozására. Csak másfélszázados, hosszú és elkeseredett küzdelem után, nem utolsósorban a magyar nép óriási véráldozatának segítségével sikerült a végül Európa nagyrészét összefogó törökellenes koalíciónak a XVII. század legvégén kiszorítania a törököt az állandó harcok következtében nagyrészt elpusztított országból. Forrásbázisunk sorsának alakulása szempontjából a török uralom 3 vonatkozásban volt jelentős: a) A törökkel vívott háborúk és az ország jelentős részére kiterjeszkedő török uralom következtében egyrészt megsemmisült a koraközépkori, Mohács előtti Magyarország írásbeliségének nagy hányada. Elpusztult Budán — hasonlóan Mátyás király hatalmas értékű humanista könyvtárához — a királyság központi levéltára, az elfoglalt területeken megsemmisültek a városok, a közjegyzői intézmény szerepét betöltő hiteleshelyek, egyházi testületek, püspökségek és érsekségek, s nem utolsósorban a nagy feudális családok ottmaradt levéltárai. Kétségtelen, hogy a kelet-európai gazdasági és társadalmi fejlődésnek a nyugatihoz viszonyított bizonyos elmaradottsága folytán ez az írásbeliség volumenében nem érte el a nyugat-európai méreteket. Az a körülmény azonban, hogy ennek ellenére is Magyarország területéről csupán a Magyar Országos Levéltár eredetiben, másolatban vagy filmen mintegy 120-000 db., 1526 előtt az írásbeli ügyintézés mindenféle vonatkozásában keletkezett különféle iratot őriz, mindenesetre fogalmat adhat ennek a megsemmisült irattermelésnek méreteiről. b) Másrészt a török uralom Magyarországra is rákényszerítette a maga kíméletlenül adóztató, a meghódított terület szigorú fékentartását, elnyomását, kizsákmányolását szolgáló politikai és gazdasági igazgatását. Mivel ugyanakkor a kor hazai írásbeliségét képező tényezők: királyi udvar, egyházi szervezet, nemesi vármegye, feudális magángazdálkodás a török által elfoglalt területeken megszűntek, a török uralom alatt — néhány nagyobb várost leszámítva — fejlődésében megállt, sőt teljesen meg is szűnt a hazai írásbeliség. A gazdasági és politikai igazgatás e területekre vonatkozó emlékeit szervezett formában csaknem kizárólag, számunkra sajnos nehezen hozzáférhető módon a török írásbeliség őrizte meg.
