Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Vörös Károly: A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználásának néhány kérdése : különös tekintettel a magyar levéltárügy helyzetére és feladataira / 103–117. o.
104 Vörös Károly hangsúlyozza a levéltárak ilyen irányú feladatainak megnövekedését. Hiszen mind a történettudomány, mind általában valamennyi tudományág történeti vonatkozású kutatómunkája számára elsősorban a levéltárak őrzik és teszik hozzáférhetővé a forrásanyagot. Néprajzostól a művészettörténészig, a technika múltját kutató tudóstól az egyháztörténészig — nem is beszélve az irodalomtörténészekről, jogászokról s számtalan más, különféle szakma kutatóiról — minden oly tevékenység számára, amely a multat kívánja rekonstruálni, a levéltári anyag elhanyagolhatatlan és megkerülhetetlen alapot: forrásbázist jelent. E forrásbázis minél alaposabb kiaknázása, minden, becsületes szándékkal feltárt, új levéltári dokumentum végeredményben nemcsak az illető nép történetének megismerését szolgálja, hanem egy olyan történeti kép kialakulását is elősegíti, amely — a leghaladóbb hagyományokra támaszkodva — a békés egymás mellett élés gondolatának megerősödésére is vezet. Nekünk, levéltárosoknak kötelességünk, hogy a mindennapi élet gyakorlati feladatainak hű betöltése mellett legjobb erőinket, munkánkat a levéltárak anyaga e nagy célt támogató hozzáférhetővé tételének: a forrásbázis kiszélesítésének szolgálatába állítsuk. E munkánkat egyelőre, sok egyéb körülmény mellett, jelentősen nehezíti a forrásbázis területileg szétszórt volta. Az emberiség történetének utolsó évezrede folyamán napjaink felé közeledve egyre sűrűsödnek és erősödnek azok a szálak, amelyek a különböző népek életét, gazdasági, kulturális és nem utolsó sorban politikai, katonai és diplomáciai téren is egymáshoz kapcsolják. Ennek megfelelően minden levéltárban szüntelenül nő az olyan iratanyag, amely más, elsősorban a szomszéd népek — nagyhatalmak esetében pedig nem egyszer az egész világ történetére vonatkozóan is — nagyfontosságú adatokat tartalmaz. Az egyes országok valóságban is megszervezett, vagy csak virtuális állami levéltári fondja egyre inkább átszövődik Qlyan anyaggal, amely más népek múltjának forrásbázisa szempontjából is jelentős. Ahhoz tehát, hogy a levéltárak- minél szélesebb forrásbázist biztosíthassanak a múltat rekonstruáló tevékenység számára, a hazai forrásbázis minél alaposabb feltárása és kiaknázása mellett egy bizonyos fokon már elengedhetetlenné válik a rendszeres nemzetközi kapcsolatok kiépítése is. Hogy a most következő fejtegetéseink középpontjában éppen az e kapcsolatok kiépítésével felvetődő problémák állnak, annak oka-az, hogy ezeknek szükséges vol,tát Magyarország különösen érzi. Köztudomású dolog, hogy az 1918 előtti Magyarország soknemzetiségű ország volt. Határain belül-a közös történelmi fejlődés, a közös állami keret a különböző nemzetiségek és az általuk lakott országrészek között az élet minden vonatkozásában számos, szoros kapcsolatot teremtett. Ahhoz, hogy a magyar dolgozó nép teljes, valódi történelmét — ezen belül nem utolsó sorban a magyar munkásosztály és a munkásmozgalom múltját — valamennyi összefüggésében feltárhassuk és igazabb művekkel igazíthassuk helyre a múlt nem egy esetben gyűlölködő, soviniszta történetszemléletét, szorosan bele kell helyeznünk népünk történetét a régi Magyarország története által adott keretekbe és összefüggésekbe.
