Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Dávid Zoltán: Térképek leltározása a Magyar Országos Levéltárban / 96–102. o.

Térképek leltározása 101 épületek, templomok,, várak romjaira vonatkozó adatoknak éppúgy, mint ahogy minden esetben feljegyzi a régi bányahelyek, malmok, más ipari üzemek fekvését feltüntető térképjeleket is. Itt kerül sor a ma már csak valamely község pusztái közt szereplő, egykor fönnálló települések terü­letét, pontos határát ábrázoló térképeknél a fennállásuk emlékét őrző praediumok neveinek feltüntetésére. Céduláink felhívják a figyelmet a térképeken látható kisebb, emberi kéz emelte valamennyi más tereptárgy (hidak, gátak, csatornák, kutak) mellett a részletes úthálózatra, postaállo­másokra stb. is. A kartográfiai adatok sorában a térképek színezésére, hegy- és településábrázolásának módjára, tájolására, a díszített címkere­tek motívumaira, a térkép eredetiségére, állapotára, a felmérés módsze­reire, a térképkészítés alkotó munkájának jellegzetességeire figyel fel. A térképeket mint műalkotásokat is megvizsgálja s minden esetben fel­jegyzéseket készít a díszes, művészi kidolgozású, aprólékos gonddal meg­rajzolt és finoman színezett lapokról, de ugyanakkor figyelemmel kíséri a térképkészítési módszerek fejlődését, a térképek pontosságának, meg­bízhatóságának növekedését is. Ez a külföldi és hazai térképfeldolgozási gyakorlatban eddig sehol nem végzett anyagfeltáró munka aránylag nem nagy munkatöbblettel jelentősen megnöveli a leltárcédulák használhatóságát. Különösen a tér­képek valamely rejtettebb adata után kutatónak takarít meg sok időt és fáradságot. Helyesen épít a levéltárakban dolgozók szaktudására, kiknek munkája nyomán minden szempontból kielégítő, bármely irányból érkező érdeklődésnek segítséget nyújtó darableltár került a térképek után kutatók kezébe. De igen sokat jelent ugyanakkor a használat közben a szokásosnál amúgy is sokkal jobban rongálódó térképek kímélése és védelme szem­pontjából is, mert a részletes cédulák átnézése után a kutató már való­ban csak az őt érdeklő térképeket kéri megtekintésre. A térképanyagban való gyors tájékozódás természetesen csak kor­szerű mutatók segítségével lehetséges. Ezek elkészítésénél arra töreked­tünk, hogy a katalóguscédulákon feltárt gazdag anyagból semmi se men­jen veszendőbe. Különösen a kutatás szempontjából legfontosabb szak­mutató felállításánál kínálnak részletes céduláink pompás lehetőségeket. A rendszeresen kijegyzett adatok segítségével ugyanis most már különb­séget tehetünk azok között az egy-egy községet ábrázoló gazdasági tér­képek között is, melyeket egyébként a szokványos katalóguscédulákon kijegyzett adatok alapján egy szakba kellett volna tömörítenünk. De mód nyílik a térképek valamennyi fontosabb adatának kivetítésére is, mert egy-egy térképet a főszakon kívül annyi szakba utalhatunk, amennyire éppen szükség van. így egy község mezőgazdasági jellegű térképét a me­zőgazdasági főszakon kívül utalhatjuk a bányahely, malom, várrom, rész­letes belterület, dohánytermelés stb. szakokhoz is, ha ilyen természetű adatokat is tartalmaznak. A provenienciájuk szerint külön tárolt térképgyűjteményekhez ter­mészetesén közös mutató készül. Ez feleslegessé teszi az eddig használt (s egy község keresése közben valamennyi megtekintésé* szükségessé tevő) különböző, állagonként készült mutatókat és elenchusokat s egész anyagunkról egyszerre nyújt gyors felvilágosítást.

Next

/
Thumbnails
Contents