Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Dávid Zoltán: Térképek leltározása a Magyar Országos Levéltárban / 96–102. o.

Dávid Zoltán: Térképek leltározása 97 •és egymáshoz kapcsolódó iratanyagnál szokásos, nagyobb egységeket átfogó leltározási módszerekkel, hanem el kell jutnunk az önállóságuknak és teljességüknek leginkább megfelelő leltározási módhoz. Nem. elegendő a térképek leltározásánál az iratok leltározási módjának követése másrészt azért sem, mert bár a kéziratos térképek teljesen önállóak és önmagukban, teljes egészek — keletkezésükben, éppen ellenkezően, csaknem mindig önállótlanok és az ügyintézés melléktermékeként rendszerint mint egy-egy irat mellékletei jelennek meg. Ahány térkép, annyi különböző, hozzájuk tartozó ügyirat van tehát nagy levéltártestek más és más helyein. A térképek kiemelése az iratok mellől általában nem volt következetes, s a proveniencia elvének megtartásával tárolt különböző gyűjtemények így minden rendszer nélkül a legkülönbözőbb jellegű térképeket tartalmazzák. Ezeknél a térképgyűjteményeknél a szerves iratsorozatok szokásos ismertető leltározási módszerével nem sokra jutnánk. Sem a gyűjtemény keletkezéséről, történetéről, belső tagolódásáról nem mondhatnánk lényegeset, de a tárgy megállapításánál is csak semmitmondó felvilágosításokat adhatnánk. A területi kiterjedés meghatározásánál az ország egész területét, a tárgyi megkülönböztetésnél a térképek válfajainak teljes felsorolását kellene nyújtanunk. Mindezek figyelembevételével nyilvánvaló,, hogy a kéziratos térképek leltározásánál az iratanyagnál használatos átfogó jellegű leltározási módszerekkel szemben a darableltár készítése az egyedül megfelelő leltározási forma. Nem alkalmasak ugyanakkor a kéziratos térképek feldolgozására a könyvtárak nyomtatott térképek katalogizálására kialakított szabályai sem. A két térképanyag között ugyanis igen jelentős, lényeges különbség van. Ez részben hasonló, mint ami általában az iratok és könyvek között fennáll: a nyomtatott térképek nagyobb példányszámával szemben a kéziratos térkép mindig csak egy példányban készült, mert hisz az eredetiről készített esetleges egy vagy több másolat minden szempontból sohasem azonos az eredetivel, tehát mint önálló térkép kezelendő. Ennél, sokkal lényegesebb azonban az a másik különbség, hogy míg a nyomtatottak többsége nagyobb területi egységekről készült áttekintő térkép, a kéziratosok nagyrészt egy-egy kisebb területet ábrázoló, igen részletes térképek. Mindkét különbség jelentős a darableltár részletessége szempontjából: a nyomtatott térképek éppen a fentiek következtében nem igényelnek olyan részletes felvételt, mint a kéziratosak, melyeket becsessé éppen az általuk megőrzött legkülönbözőbb jellegű, önmagukban is jól értékesíthető apró adatok tesznek. Rég eltűnt községek- egykori helyének megjelölése, templomának romja, pusztákká lett középkori falvak pontos határvonala, egy-egy község területének művelési ágak vagy birtokosok szerinti megoszlása, a belterületen megszámlálható házak, a települések történetére fényt vető határnevek: íme néhány ezek közül. Ezeknek a kéziratos térképeinknél oly gyakori adatoknak feltárása nélkül hogyan adhatnánk például segítséget a dohánytermelés területi elterjedésére, felhagyott bányatelepek helyére, a kertes települések vidékenkénti előfordulására, vízszabályozási munkák történetére vagy az ország történeti földrajzára kutatóknak? Pedig a felsorolt adatok bármelyike meghúzódhatik egy-egy, címében csak valamely község vitás határának rögzítését említő térképlapon. A 7 Levéltári közlemények