Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Dávid Zoltán: Térképek leltározása a Magyar Országos Levéltárban / 96–102. o.

TÉRKÉPEK LELTÁROZÁSA A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN Az elmúlt évtizedek történetírásának témaválasztásában világszerte érdekes változás figyelhető meg. A nemzetek irányításában résztvevő személyek és családok történeti szerepének megvilágítása helyett az érdeklődés mindinkább az események sodrában eddig szerényen meghúzódó néptömegek gazdasági és társadalmi helyzetének megismerése felé fordult. A történettudományon belül ez az egyre erősödő irányzat elsősorban két átfogó tudományág: a gazdaságtörténet és, a településtörténet föllendülését eredményezte. A felvetődő, kérdések konkrét megoldása érdekében mindkettő meglehetősen bonyolult feladatot volt kénytelen elvégezni s céljait új feldolgozási módszerek (elsősorban a történeti statisz. tika) bevezetése mellett csak a kutatások kiterjesztésével érhette el. így került sor sok, addig alig használt forrásanyag adatainak feldolgozására és értékesítésére. A nép életére számos különböző apró részletadatot őrző iratsorozatok mellett (hazánkban a dica- és dézsmajegyzékek, országos adóösszeírások, urbáriumok stb.) ez a megnövekedett érdeklődés fedezte föl a XVII—

XIX. századból fennmaradt kéziratos térképek jelentőségét, jól hasznosítható, értékes adatait. Ekkor derült azután ki, hogy a kéziratos térképek összegyűjtése, feldolgozása, adataik feltárása terén általában még igen sok a tennivaló. Különösen a könyvtárakban őrzött nyomtatott térképek feldolgozottsága mellett volt mostohának mondható a kéziratos térképek helyzete. A különböző levéltárakban szétszórtan található, részben az iratok mellett, részben külön tárolt térképanyagról legtöbbször hiányoztak a legelemibb segédletek is, de egységes feldolgozási módszerek hiányában a meglévők i is igen egyenetlen értékűek voltak. Pedig a térképek feldolgozási módszereinek kialakítása azért is feltétlenül szükséges, mert a kéziratos térképek leltározási és segédletkészítési munkálatai teljesen sajátos, mind a levéltárak általános iratfeldolgozási és leltározási gyakorlatától, mind a könyvtárak nyomtatott térképek feldolgozására kialakított szabályaitól lényegesen eltérő elbírálást, mindkettővel szemben sokkal részletesebb feldolgozást igényelnek. Az iratokkal szemben a térképek részletesebb leltározásának szükségességét elsősorban az indokolja, hogy az egyes térképlapok teljesen önálló, más térképektől független alkotások. De nemcsak önállóak — befejezett egészek is, és teljességüknek éppúgy, mint egyedi jellegüknek megfelelően nem elégedhetünk meg az egymásból folyó, egymásra utalt