Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Kubinyi András: Tállya mezőváros levéltára / 80–89. o.

Tállya mezőváros levéltára , 35 nek megfelelő diariumokba jegyezték fel. Az adójövedelemről és az ebből történt kiadásokról számadást nyújtott be az exactor, amelynek az összeírások és naplók, továbbá a kifizetéseket elrendelő levelek és a nyugták voltak a mellékletei. Miután a számvevőszék ellenőrizte, annak megjegyzéseivel együtt a tanácsülés elé került, és így a jegyzőkönyvi iratok részét alkotja. Ugyanez vonatkozik a városgazda, borbíró stb. számadásaira is. Kivételek az erdőinspektori számadások, amelyeket egyedül a közgyűlés vizsgált. A felsőbb helyekről érkezett körrendeleteket teljes szövegben bevezették a currensek protocollumába (futó levelek jegyzőkönyve). Sok esetben a tanácsi jegyzőkönyvbe is bekerültek. A tanács küldte ki az egyes polgárok vagy hatóságok kérésére tagjait, miként láttuk, becslések, foglalások foganatosítására, végrendeletek stb. írásbafoglalására. Ezen kiküldöttek működéséről a jegyző külön jegyzőkönyveket vezetett. Így maradt ránk becslési, adásvételi, árverési, végrehajtási, jegyzőkönyv. Külön kezelték még az örök, osztály, kötelező leveleket, és végrendeleteket, annak ellenére, hogy a kiküldetés mindig a tanácsból történt. Az ügyintézés pongyolaságát mutatja, hogy a kiküldetés tényét a tanácsi jegyzőkönyvbe nem vezették be mindig. A tanács bizottságainak tekinthető számvevőszék, vásárbíróság, húslátók működéséről szintén jegyzőkönyvet vezettek. Levéltár. A város iratait gondosan őrizte, az archívum, »-levelestár-« a mezőváros legféltettebb kincse. A Tállyát elpusztító 1810. IX. 7-i borzalmas tűzvészben a levéltár is leégett. A tűz utáni első tanácsülés első pontja foglalkozott a levéltár pusztulásával. Elmondja, hogy egy szekérderéknyi irat pusztult el, és ezeket ismerteti.

24 A levéltár gondviselője a város első nótáriusa volt. Ez a feladata eskümintájából is kitűnik. Rendben kellett tartania, a város hasznát elősegítő iratokkal bővítenie stb. Az- 1829. I. 3-i tanácsülésen előtérbe került a levéltári kérdés. Egy tanácsbelit archivariusnak választottak. Utasítása értelmében a belső archívum egyik kulcsa nála, másik a főjegyzőnél volt, míg a külső ajtó kulcsa a főbírónál. Feladata a levéltár bővítése volt. Szabályozták a másolatok kiállítási díját is. Az iratokat ellenben a két aljegyzőnek kellett regestrálni.

25 A levéltáros működésére több adatunk nincs. A levéltár történetében fontos dátum 1835. XI. 16. Ekkor készítette el Bernáth Antal városi jegyző a levéltár első ránkmaradt lajstromát, amelyből megismerjük a levéltár akkori rendjét. A lajstrom nem egészen következetes, olykor az egyes iratokat is számbaveszi, máskor csak az egyes köteteket és fasciculusokat. Az iratok jegyzőkönyvek, (alatta értendők a jegyzőkönyvi iratok is) borbírószámadások, conscriptiók, diariumok, exactori számadások és gazdaszámadások főcsoportokra, és ezeken belül kisebb alcsoportokra oszlottak. Az időközben összeö ml esztett anyagot 1861 után újra rendezték, és ennek alapján Hoff er János 1869 szeptemberben elkészítette az új leltárt. A levéltár most közigazgatás, adóügy, végrendeletek és osztálylevelek csoportokra lett osztva. Minden csoportról külön időrendi lajstromot fektetett fel Hoff er, amelyek röviden jelzik a sorszámot, tárgyat, keltet. Ez a rendezés (és leltár) az iratanyag rendszerével nem törődött, különböző jellegű iratokat jegyzőkönyveivel együtt, vegyes és nem is mindig pontos időrendi sorozatokba olvasztott. Megtörtént az is, ha volt egy ép jegyzőkönyvi iratfasciculus, akkor az kapta a sorszámot, noha 30—40 iratot tartalmazott, ahol viszont felbomlott a fasciculus, minden irata külön számot kapott. 24 T. Jzk-ek. 2. k. 1—5. o. A tűzről 1. még Hézser i. m. 113. skk. 25 T. Jzk. i. 1829. 57. f. 2.