Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Kubinyi András: Tállya mezőváros levéltára / 80–89. o.

Tállya mezőváros levéltára 83 adószedés, és a kiadások elszámolása volt. ö a pénztárnok. Az Építő Szék választotta a tanács jelöltjei közül a városgazdát (comissarius) is. Ö intézte a városnak, mint földbirtokosnak ügyeit. Tehát a város telke, rétje (kivéve azokat, amelyek a nemesekkel közösek lévén, az inspektorra tartoztak) kezelője volt. Ö gondoskodott a város lovairól, és az előfogatokról. Az exactor és a comissarius fizetésben részesültek. A városi tanács tagjai rajtuk kívül a senatorok (tanácsbeli, tanácsnok). Általában 12 rendes tanácsbeli volt, azonban olykor 14 is szerepelt. Az Építő Széken választották őket. Noha a jegyzőkönyvekből nem derül ki, hogy valaki is jelölte volna őket és úgy tűnik fel, mintha közfelkiáltással választotta volna a lakosság, valószínűleg — akár az exactort, comissariust, honorarius tanácsbelit — a lelépő tanács jelölte ki az új tanácsot. A tanácstagok, az adóösszeírásokból kitűnően, a szőlősgazdákból kerültek ki, és a negyvenes évektől a városi nemesség ugyanezen réteghez tartozó tagjaival is kibővültek. így a város vezetése egy szűk réteg vezetése alatt állott. Jellemző pl. hogy 1832-ben Farkas Sámuel főbírósága idején a Farkas családnak rajta kívül még két tagja ült a tanácsban. Néha »becsületbeli« honorarius tanácsnokot is választanak, a tanács jelölésére. Fizetést egy tanácsbeli sem kapott. A tényleges tanácsbeliek ősidők óta mentesek voltak a közterhek alól. Ezt a kiváltságukat a nép nyomására 1824-ben egy tanácsi határozat megszüntette, helyette napi 1 forintos diurnumot szavaztak meg a beszállásolások idejére.

20 Az ítélőszék tagjai is a tanácsbeliek voltak. A tanács saját kebeléből választotta meg a kisebb tisztségek viselőit. Ezek a következők: Két-két tanácsnok borbíró volt, évente választotta a tanács őket. A számvevőszék tagjai is tanácsbeliek voltak, elnöke szintén, jegyzője pedig az egyik jegyző. A vásári bíróságokat az 1836: XVIII. te. szabályozta. Elnöke és négy tagja tanácsbeli volt, az egyik nótárius a jegyzője. Minden hónapban 3—3 tanácsbeli sorban viselte a húslátói tisztet. A sorrendet választás döntötte el. Területileg a város 10 tizedre volt osztva, élükön választott tizedesek állottak. Minden tizedre egy-egy Senator ügyelt fel. A közgyámi teendőt is egy tanácsnok látta el. 1823-ban még a tanács választotta, de bemutatták a földesúrnak, azonban 1848. III. 26-án (!) a tanács jelölt 4 egyént e tisztre a földesúrnak kinevezés végett.

21 A változott viszonyok miatt már nem nevezték ki. Az állást a rendezett tanács 1848. IX. 19-i ülésében töltötte be egy tanácsbelivel. Állása, úgy látszik, szemben a többi tisztviselővel, élethosszig szólt. Végrendelethez, becsléshez, osztályhoz mint hites személyeknek mindig két szenátornak kellett kiszállni egy jegyzővel. Már 1654-ben »két fő Tanácsok« végzik el a becslést »hitek« szerint.

22 A levéltárnokról 1. alább. A főbíró, exactor, városgazda, tanácsnokok, és tágabb értelemben a jegyzők alkották a város magistratusát, elöljáróságát. A magistratusnak, mint kollektív szervnek hatásköre sokrétű volt. Közigazgatás terén: választotta, vagy jelölte a tisztviselőket; kirendelte tagjait a lakosság magáriügyleteihez (becslés, osztály, stb.); felsőbb szervek utasításait végrehajtotta, rendeleteiket kihirdette; felsőbb bírói fórumok (úriszék, főszolgabíró, vármegye, kerületi tábla) részére becsléseket, foglalásokat végzett: foglalkozott a lakosság panaszaival; megtárgyalta a város fejlődésére és hasznára vezető teendőket, (pl. szőlőtermelés és értékesítés, vagy az uradalom elleni pereskedés stb.) 20 T. Jzk. i. 1824. 40. f. 571. 21 Uo. 1823. 33. f. 268. sz. Jzk-ek. 3. k. 1848:16. sz. L. még Kérészy i. m. 260. 22 AZT. 1913. 320. A