Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Kubinyi András: Tállya mezőváros levéltára / 80–89. o.

84 Kubinyi András Gazdasági téren: az adóigazgatással összefüggő ügyekkel foglalkozott. A magistratus állította össze az adókivetést, amit az exactornak szem előtt kellett tartani. Jóvá hagyta végső fokon a számvevőszék által átvizsgált számadásokat, intézte a város gazdasági életével összefüggő összes ügyeket (pl. a rátkai kőbánya bérlete). Törvénykezés terén: egyrészt felsőbb bíróságok megbízásából vizsgálatokat, tanúvallatásokat foganatosított, másrészt ítélkezett. Az instrukció szerint a főbíró bíróságától 12 ftnál alacsonyabb értékű ügyekben fellebbezési fórum volt, 12 ft-tól pedig első folyamodása bíróság. 24 ft értékig csak extra domínium lehetett fellebbezni az úriszékhez, míg fölötte intra domínium. Bűnügyekben a »criminale capitale delictum« kivételével minden ügyben ítélkezhettek, míg főbenjáró ügyben csak a benevolum exament vehették fel, és az ügyet a jus gladiival rendelkező úriszék elé kellett bocsátani. A földesúr állandóan igyekezett ezeket a jogokat nyirbálni. Így elvette a város telkeit allodiatura számára, és helyette értéktelent adott, bele akart avatkozni a tanácsnokok választásába. Így a tanács jegyzőkönyveiben gyakran találjuk nyomát az uraság eljárása elleni tiltakozásnak. Az 1836: XX te. értelmében Tállyán is megalakult a szóbeli perek bírósága. Ügyvitel. Minden beérkezett irat a jegyzőhöz került, aki többnyire rájegyezte: »perceptae die ...« és a keltet, (később: »Kézhez jött...«) Majd bemutatta a tanácsülésen, és ekkor ezt feltüntette: »bemutattatott«... és napi keltet és rávezette a jegyzőkönyvi számot. Ha a tanács határozatot hozott, ezt vagy külön lapra, vagy az irat hátlapjára (indorsata) vezették rá. — A kiadványt többnyire a jegyző is aláírta: »kiadta ... város hites első nótáriusa ...« Rendszerint fogalmazványt készít először a jegyző. A tanács előtt tárgyalt ügyeket a jegyzőkönyvbe vezették. A jegyző negyedévenként külön füzetbe vezette be az ülés jegyzőkönyveit, a tanácsülések sorrendjében. Ha időközben inspektorális közgyűlés volt, annak jegyzőkönyvét is folytatólagosan vezették be. Az egyes tanácsülések jegyzőkönyvei feltüntetik a keltet, az elnök és a jelenvoltak neveit, és a jegyzőket, akik által »tétetnek fel« az ülés határozatai. Ezekután megszámozva következnek a határozatok. Többnyire a jegyzőkönyv bal oszlopa tartalmazza az egyes ügyek tárgyát, míg a jobb a határozatokat. A számozás több éven át halad, csak a harmincas évektől kezdik a számozást évente elölről. Ezek a Jegyzőkönyvi füzetek tulajdonképpen fogalmazványok, amelyeket később letisztáztak és mutatókkal láttak el. (A tisztázati példányok 1821—1837-ig hiányoznak.) Kezdetben a közigazgatási, gazdasági és törvénykezési ügyeket ugyanabba a füzetbe vezették be, bár tudjuk, hogy 1823-ban már ezeket az ügyeket külön tárgyalták: szerdán gazdálkodó, szombaton törvénykezési széket tartottak.

23 Egyes ügyeket, noha a tanácsülésen tárgyalták meg, külön jegyzőkönyvbe vezettek be (pl. a protocollum orphanale; a rátkai komálom bérletével foglalkozó ügyek jegyzőkönyve). 1836-ban a rendezett tanácsról szóló törvények után (XVIII, XX. te.) külön választották a közigazgatási, gazdasági és törvénykezési jegyzőkönyveket. A széjjelválasztás azonban nem következetes. Olykor a fogalmazvány egyben van, a tisztázat külön, máskor az egyes ügyek keverednek. Az adószedéshez szüksége volt az exactornak az adózók összeírására. Rendesen évente külön jegyzékben szerepelnek a gazdák és a hazátlanok. A jegyzékek megadják a személyek számát, házzal bírnak-e, szarvasmarháik és lovaik számát, a telek nagyságát, a ház minőségét, föld, rét, szőlő nagyságát, a mesterséget és kereskedést. Ennél megkülönböztetik a boltban vagy piacon történő árusítást. Az adófizetéseket en23 T. Jzk. í. 1823. 34. f. 311. Tóvároson pénteken ítélkeztek. Kring, i. m. 240. o.