Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Kubinyi András: Tállya mezőváros levéltára / 80–89. o.

TÁLLYA MEZŐVÁROS LEVÉLTÁRA Tanulmányomban Tállya mezővárosi kori írásait

1 és ezek alapján a város hivatalszervezetét és ügyvitelét ismertetem, és így tanulmányom lényegében csak az 1810. évi tűzvésztől 1848-ig terjedő korszakot öleli fel. A hegyaljai Tállya valaha Rákóczi-birtok, majd a XVIII. sz. elején Trauthson hg. kapja, e század végén kamarai, és a XIX. sz. első éveitől Bretzenheim tulajdon,

2 de más földesuraknak is voltak itt kisebb, elsősorban szőlőbirtokai.

3 1848 előtt a Hegyalja egyik legtekintélyesebb helysége. Lakosságszáma (5372), a XIX. sz. első felében a megyeszékhely Sátoraljaújhely mögött a legmagasabb e területen.

4 Fejlődését kedvező fekvésének, és főleg szőlőtermelésének köszönhette. Tállyán vált szét a Kassa—Tokaj—erdélyi postaút a Kassa—Eger—Pestitől.

5 Szőlőterülete a legnagyobb a Hegyalján.

6 A város korszakunkban a regéci uradalom vezetőségének, a hegyaljai járás főszolgabírójának és 1 Mezőváros a feudális kor egyik községformája. Az 1848:XXIV. te. már nem ismeri, habár a mindennapos szóhasználatban még jóval 48 után is emlegetik. (Vö. Kérészy: Községi közigazgatásunk alaptörvényének /1871:XVIII. te./ előzményei. IllésEmlékkönyv, Bp, 1942. 249—50, 263.) A mezővárosok életére 1848-ig a földesúri hatalom nyomta rá a bélyegét, még az 1836 :XX. te. 4. §-ában megkülönböztetett rendezett ítélőtanácsú városéra, miként Tállya is. Ezt hangsúlyoznunk kell Kérészyvel (im. "249.) szemben, aki szerint ezek ki voltak véve a földesúri hatóság alól. 1848-ban nemcsak a földesúri, hatalomtól szabadul meg a város, hanem hivatalszervezete is átalakul, és hatásköre bővül. így 1848 fontos állomása községi fejlődésünknek. (Kring: A községi közigazgatás történetéhez. Szentpétery-Emlékkönyv. 1938. 232. o. — ő azonban Tóváros igazgatásának ismertetésénél 1849-ig jut el. 233, 235, 15. j.) Levéltári rendezésnél is határkőnek fogadhatjuk el 1848-at. (1. cikkemet: A mezővárosi levéltárak rendezéséhez. Levéltári Híradó, 1955. 1—2. sz. 173—5.) . . . 2 A község történetét nem írták meg, csak egyházaiét. (Czékus: A tállyai evangélikus egyház története. Kassa 1894 és Hézser E.: A tállyai ev. reform, egyház története, Bp. 1900.) A Borovszky szerkesztette Magyarország Vármegyéi és Városai, továbbá a Vármegyei Szociográfiák (Bp, 1940.) Zemplén vármegyei kötetei tartalmaznak összefüggő szöveget városunkról. Történeti folyóiratokban, különösen az »-Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez«-ben (AZT) is találunk gazdag anyagot. 3 L. erre pl. AZT. 1900. 101. 4 Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani -állapota... (Pest, 1837.) III. 403. 5 AZT. 1906. 192. 1909. 352. 6 Tokaj-Hegyaljai Album (Pest, 1867.) 38. o. (1403. hold.) A többi hegyaljai helység adatai ugyanott 30—54. o. A szőlőtermés válsága már a XVII. sz. végén megkezdődött a Hegyalján. A termelési, és főleg értékesítési problémákkal a városi, hegyaljai, megyei gyűlések állandóan foglalkoznak. Időleges javulások ugyan voltak közben. A filoxeravész adta meg a hegyaljai városoknak végül a kegyelemdöfést. Tállyánál súlyosbította a helyzetet, hogy későn kapott vasutat, és akkor is vicinális vonalat, így az átmenő utak jelentősége esett. A város ezért visszafejlődött: az 1940-es években már csak 3557 lakosa volt. (Magyarország Helységnévtára, 1941. 325.)