Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Bakács István: A családi levéltárak rendezése / 5–26. o.

V Bakács István menyeknek puszta egymásutánjából áll. Kétségtelen ugyanis, hogy ha valaki egy meghatározott eseményhez kíván újabb adatok birtokába jutni, legegyszerűbben úgy jár el, ha a szóban forgó esemény évéből származó iratokat átnézi s„ezt a legkönnyebben úgy teheti, ha a különböző családi levéltárakban a szóban forgó évből származó összes iratokat együtt találja. Kétségtelen azonban, hogy a levéltári munkának feladata a történetírás igényeinek kielégítésén kívül a legszélesebb alapú dokumentáció. A levéltár nem szakadhat el az élettől, a levéltáros nem zárkózhatik elefántcsonttoronyba, nem vallhatja a levéltári anyag őrzésének, rendezésének öncélúságát. Csakhogy a levéltári anyag évrendezését nem szabad egyszerűen a kutatás munkáját elősegítő eszköznek tekintenünk, minthogy a múlt század végén a proveniencia elve már általánosan elfogadottá vált. A családi levéltáraknál viszont az ésszerűség megköveteli a család által végrehajtott rendezések figyelembevételét, e rendezések által csoportosított iratanyag rendjének visszaállítását.

8 Hiszen — igen jellemzően — a Nemzeti Múzeum által végrehajtott rendezések még az öszszetartozó iratokat is különválasztották, a pertestet és mellékleteit külön-külön a megfelelő évek alatt helyezték el. Az évrendezés öncélúvá vált s amikor egy-egy esemény megvilágításához éppen elengedhetetlenül szükséges iratcsoportok egységét megbontották, még az eseménytörténetírás által a levéltárakkal szemben megnyilvánuló követelményeknek sem tettek eleget. Természetes, hogy amikor a történelemben már nem az események egymásutánját látták, a levéltáraknak ilyen módszerrel való rendezése idejét múlta és amiként a történelemben minden esemény összefüggésben van egymással, akként a levéltári iratok is összefüggésben vannak egymással s így itt a proveniencia elvének érvényesítése azt jelenti, hogy az iratokat úgy kell a rendezés során csoportosítanunk, amilyen tárgyi összefüggésekben az iratok annakidején keletkeztek. Ennek az alapelvnek felismerésén indult meg az 1930-as években az Országos Levéltárban az iratoknak tárgyi csoportosítású rendezése.

9 E rendezések részletessége^ módszere rendezésről rendezésre alakult ki s fejlődött, mégis azt látjuk, hogy a tárgyi csoportosítás a hely történetírás, a gazdaságtörténelem és a népiségtörténet adott feladatainak eredményesebb megoldása szempontjainak figyelembevételével történt. A csoportosítás meglehetősen óvatosan történt olyan értelemben is, hogy lehetőleg alkalmazkodtak a család által a legújabb időkben a család egy-egy vállalkozó szellemű tagja által végrehajtott, nem egyszer nagyon is mesterséges csoportosításhoz annak érdekében, hogy ezáltal a levéltártulajdonosok kedvébe járjanak s a családokat ne riasszák el levéltáraiknak az Országos Levéltár megőrzésébe való átadásától.

10 Az ország felszabadítása gyökeresen megváltoztatta a családi levéltárak helyzetét. Az Országos Levéltáron kívül őrzött — akár nagybirtokos, akár kisbirtokos családok tulajdonában levő — levéltárak rendjükben felbomlottak s sok esetben teljesen Összekevert állapotban kerültek levéltári őrizetbe. A súlyosabb nehézséget az okozta, hogy a nagybirtok igazgatásával kapcsolatban keletkezett iratok jels Mrtyajev szerint a levéltári fond történeti jellege megköveteli, hogy kíméletesen, óvatosan visszanyúljunk a tényleges irattári rendezéshez, ahhoz a tagozódáshoz, amely a fond kialakulása során keletkezett (i. m. 81. 1.). 9 Az 1930-as években a burgenlandi levéltárak rendezésénél is a tárgyi csoportosítás elvét követték. Homma, J. K.: Die Herrschaftsarchive Burgenlands. Mitteilungen des österreichischen Staatsarchivs. 4. Bd. Wien 1951. 260. skk. 1. 10 Bakács: i. m. 49—50. 1.