Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Bakács István: A családi levéltárak rendezése / 5–26. o.
1 A családi levéltárak rendezése Jelege felől — amint mondottuk — egyáltalában nem voltunk tájékozottak. Ezt talán legjobban bizonyítja a Zichy család zsélyi levéltáráról a Levéltári Közleményekben megjelent ismertetés, amely csupán az ún. történeti anyagot foglalja magába, de a kb. 60 polcfolyóméternyi gazdasági anyagról meg sem emlékezett. Sajátságos tény ez, hiszen épp folyóiratunk mutatott rá nem egy esetben a gazdasági levéltárak jelentőségére és fontosságára, 11 de még egy adott uradalmi levéltár ismertetésénél sem tértek ki a gazdasági iratokra. Ebben az eljárásban természetesen volt egy kis lenézés is a gazdasági jellegű iratokkal szemben a »szellemtörténetírás« korszakában s nem ismerték fel, hogy egy uradalmi gazdasági levéltár éppoly értékes forrásanyagot képvisel, mint egy bank vagy iparvállalat iratanyaga. 12 Másodrendű iratanyagként való kezelés megnyilatkozott magának az iratanyagnak megőrzésével kapcsolatban s sajnos, a felszabadulás után, a mentés munkáival kapcsolatban is. A hadműveletek idején a gazdasági levéltárak szenvedték a legnagyobb veszteséget, minthogy ezeket nem a történeti iratanyaggal együtt, hanem attól elkülönítve, kevésbé biztos helyen őrizték. Az 1945 tavaszán meginduló felderítési és mentési munka során elsőbben a családnak az irodalomból ismert állagait törekedtek biztonságba helyezni, a gazdasági iratanyag felderítésére és beszállítására már sokkal kevesebb gondot fordítottak. Kétségtelen, hogy a rendelkezésre álló idő és a szállítóészköz kevés volt, azonban megállapítható, hogy nem minden esetben jártak el az iratanyag forrásértékét megillető kellő gondossággal. A közigazgatási szervek sem ismerték fel ennek az iratanyagnak jelentőségét s csak későn vagy egyáltalában nem hívták fel reájuk a levéltári szervek figyelmét. 13 A felszabadulás, sok esetben a fordulat éve után hozzáférhetővé vált hatalmas levéltártestek iratanyagának tartalmi és funkciós kielemzése tette tehát lehetővé azt, hogy megállapíthassuk a levéltárak rendezésének gyakorlati alapelveit. Hangsúlyoznunk kell, hogy csak olyan általános alapelvek rögzítéséről lehet szó, amely alapelvek minden családi levéltár anyagára alkalmazhatók. Minden család élete más és más, ennek megfelelően levéltáraik is különféleképpen alakulnak ki: az iratok mindegyik levéltárban más és más funkciók során keletkeztek, az összefüggéseket sokszor a helyi stb. viszonyok szabják meg. Az uradalom tulajdonosának egyénisége és élete is rányomja bélyegét az iratanyagra: más az olyan uradalmak iratanyaga, amelynek birtokosa idegen származású volt, illetőleg^ idegenben élt s ismét más egy birtokán élő főnemes levéltárának anyaga. A birtokigazgatás rendszere is eltérő volt, már pedig ennek megfelelően keletkezett a birtokigazgatás iratanyaga. Nyilvánvaló, hogy mindegyik család az ugyanolyan jellegű iratanyagot más és más módon kezelte s e rendszerek fenntartása túl a proveniencia elvének figyelembevételén, visszatükrözi az uradalom igazgatásának, kormányzásának s ennek megfelelően az egész termelésnek képét. Minden levéltárnak megvan tehát az egyéni sajátossága, egyéni színe, jellege, amelyet a rendezési munka megkezdése előtt fel kell ismernünk, mert máskülönben a rendezés nem fog meg11 Lukcsics Pál: A gróf Zichy család zsélyi nemzetségi levéltára. Levéltári Közlemények 1929. 193. skk. 1. 12 Amint Csernov: A levéltárügy története és szervezete á Szovjetunióban (Budapest 1952. 16. 1.) c. munkájában rámutat, ezek a levéltárrészek Őrizték a kapitalista termelés titkát s így tulajdonosaik ezeket nem kívánták a nyilvánosság elé engedni. 13 Az Eszterházy-család hercegi ága soproni jószágkormányzósága iratainak zúzdába adásáról utólag értesítették az Országos Levéltárat. (1058/1949. O. L.)