Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Maksay Ferenc: A Thököly-szabadságharc levéltára / 65–79. o.

72 Maksay Ferenc kifizették — a nyugtáknak. A számvevőség, minden jel szerint, a levéltárból szakadt ki. Korábban a Szepesi Kamara a számvételt nem intézte önállóan, hanem a száma--. dásokat a Magyar Kamarához küldte föl ellenőrzésre, ezért Kassán számvevőség helyett csak a számadásokat őrző archivum fenntartására volt szükség.

12 Amikor azonban Kassa felszabadulásával (1682) az itteni Kamara függetlenné vált Pozsonytól, szükséges lett az önálló számvevőség megszervezése is. Az a gyakorlat, hogy Thököly Kamarájában a számvevő és a levéltarőr tisztségét sokáig egy személy viseli, az. egykori összetartozás emlékét tartotta fenn. Nem kétséges az sem, hogy az 1682-ben kinevezett segédlevéltáros és a levéltári jegyzők elsősorban számvevőségi munkát végeztek. A levéltár őrizte a leltárakat, összeírásokat és udvarbírói számadásokat s; az iratok alapján szükség esetén tájékoztatást adott. A prefektúra — a fiskális prefektus vezetése alatt — a kincstári birtokok ügyeinek irányítását, ill. a tőlük befutó számadások ellenőrzését végezte. ' Thököly Kamarájának ügyintézésében valószínűleg nem állott be lényeges változás a korábbi, császári időszakhoz képest. A beadványok bemutatása (az adminisztrátor helyett működő tanácsosoknak), az ügyek megvitatása a tanácsban és a kiadványozás a megszokott módon folyt tovább.

13 A beadvány hátlapján szinte minden esetben megtaláljuk a praesentatumot és ha nem Thökölytől érkezett leiratról van szó, akkor a beadvány keltét és írója nevét is. Az elintézés-fogalmazványok hátlapjára latin nyelvű regesztában vetítették ki gyakran tartalmukat, az »expeditum-«-ot pedig következetesen rávezették az irat első lapjára. A beadványokhoz mellékelt elismervényeket, kérvényeket, leveleket stb. rendszerint a beadvány mellett (annak két lapja közé fogva) tartották s azok ma is ott találhatók. 1. Levelek a Kamarához 1682—1685. 2. Thököly levelei a Kamarához. 1682—1685. 3. Kamarai fogalmazványok. 1682—1685. 4. Fogalmazványok tisztázatai. 1682—1685. A Kamara egyik legfontosabb feladata a kincstári birtokokon folyó gazdálkodás központi kézbentartása volt, ezt a feladatát jórészben a fiskális prefektus útján gyakorolta. Sokszor mégis közvetlenül a Kamarához érkeztek be a gazdatisztek jelentései s ezek nem egyszer a gazdálkodás menetére vonatkozó utasításokat, mezőgazdasági eszközök, építőanyagok kiutalását is a Kamarától kérték. A Kamara rendelkezett utasítások vagy leltárak, összeírások elkészítésé, mezőgazdasági eszközök és munkaerők felküldése dolgában. A kincstárnak a birtokokon kívül más ingatlanai is voltak a Kamara gondozásában. Ha Thököly Kassára készült, a Kamarának kellett szállását rendbehozatnia. A Kamara a nemesi birtokon is rajta tartotta a szemét. Előterjesztéseket tett a fejedelemnek a szabadságharc árulói és a fölkelés alól kibúvó nemesek jószágainak elkobzására, Thököly döntése után pedig rendeleteket küldött az alsóbbfokú szervekhez elkobzásra, mentesítésre, vagy jogtalanul használt föld visszavételére. Sokan a Kamarához fordultak birtokjogi sérelmükkel, megüresedett jószág adományozását 32 Vö. Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás története. Bp. 1946. 190. 1. 33 A fogalmazványok alján sok esetben most is — akárcsak 1682 előtt — ott találjuk az »ex Consilio Camerae Scepusiensis« megjelölést.