Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Maksay Ferenc: A Thököly-szabadságharc levéltára / 65–79. o.

A Thököly-szabadságharc levéltára 69 és a hadbiztosok útján utalták ki,

8 a hadsereg élelmezése elsősorban a megyék feladata volt. Megmaradtak az itt említett szervekhez írott intézkedő levelek, valamint az élelmezési és elszállásolási problémákról írott tudósítások, a gabonabeszolgáltatás, szállásolás és fuvarszolgáltatás terheit felpanaszoló megyei feliratok. A várak állapotáról, valamint a fegyver-, lőszer-, szállítóeszközállományról gyakran érkeztek jelentések a fejedelemhez, melyek alapján nem egyszer várvizsgálatot, javítási, újjáépítési munkát kellett elrendelnie. Szemmel kellett tartania a várőrségek és a mezei seregek hangulatát is, és intézkednie az időnként fellépő zavargások, katonai kihágások ügyében. Nem hiányzott Thököly hadseregéből a hadbírói intézmény sem. Az országszervezés, ügyeinek legfelsőbb fórumai a Thököly által egybehívott országos gyűlések voltak. A gyűlési meghívókat s a nagybirtokosoktól, megyéktől, városoktól érkezett válaszleveleket ezekben a sorozatokban lehet megtalálni. Az ország belső igazgatási ügyeit a fejedelem elsősorban a megyék és a királyi városok útján intéztette. A megyék és városok rendszeresen küldtek követeket Thököly udvarába s ezeket megbízólevelekkel látták el. A követküldés egyes esetekben az ő felhívására történt, időnként pedig maga küldte el hozzájuk megbízottait. A megbeszéléseknek — akárcsak a megyék, városok és Thököly közt folyt levelezésnek — tárgya elsősorban a kivetett adó, élelemszolgáltatás, szállásolás és az elrendelt nemesi fölkelés, azután a kisebb rendészeti ügyek, községek panaszai ügyében foganatosított intézkedések. Thököly viszonyát híveihez egy-egy hűségnyilatkozat, köszönőlevél mutatja be, az új tisztségviselők kiválogatásának módszereit pedig ajánlólevelek. A felkelők uralma alatt változatlanul működött a rendiség közép- és alsófokú bírósági szervezete, a bíróságoknak szóló parancsokat azonban Thököly adta ki s ugyancsak ő rendelt ki, nem egy ízben, különleges bíróságot, elsősorban politikai vonatkozású perekben. A szabadságharc gazdasági bázisát a megyei és városi adók, beszolgáltatások mellett a kincstári birtokok, Thököly családi birtokai, azután a harmincad-, bányaés pénzverési jövedelmek, valamint más kisebb jövedelemforrások jelentették. A birtokok közvetlen igazgatása az uradalmak élén álló udvarbírók (provisorok) feladata volt és bár ezeket közvetlenül a fejedelem Szepesi Kamarájánál működő »fiskális prefektus« irányította, állandó levelezésben állottak Thökölyvel is. Beszámoltak a birtokokon folyó munkákról, a kapott rendeletek teljesítéséről és megküldték elszámolásaikat. Thököly ellenőrizte a számadásokat, intézkedett a gazdálkodás ügyeiben és a jövedelem hovafordítása dolgában. A dézsmabérlet-ügyek és a tisztviselők beiktatásai is külön fejedelmi utasításokat tettek szükségessé. Az installációt nem egyszer a fejedelem külön megbízottai végezték. Thököly a legnehezebb időkben kölcsönfelvételre kényszerült; ilyenkor birtokaiból zálogosított el részeket s erről záloglevélben adott bizonyságot. A kincstári birtokok területe állandóan változott; a kincstári szervek, vagy a fejedelem külön megbízottai felsőbb parancsok alapján végezték a birtokkobzásokat s tettek róluk jelentést; máskor viszont ők adtak ki részeket az elkobzott birtokokból arra érdemeseknek, kártérítésül vagy jutalomként. Az ilyen adományozást gyakran birtokkérés, a kincstári szerv véleménynyilvánítása, ajánlása és fejedelmi parancs előzte meg, majd jelentés követte. Némelyek visszakapták elkobzott javaikat, mások oltalomlevelet eszközöltek ki ingatlanaikra. 8 Proventus camerales... pro rerum exigentia ad imminentes necessitates per commissarium et quosdam capitaneos deputentur. III. 2. Év nélk. Kam. pontok.