Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Maksay Ferenc: A Thököly-szabadságharc levéltára / 65–79. o.

<58 ., • Maksay Ferenc A hadvezetés mellett most már egy országrész minden irányú megszervezését, állami funkcióinak kiépítését kell vállalnia. Kialakulnak és megszilárdulnak török kapcsolatai s diplomáciájának mindvégig alappillérei maradnak; akkor is, amikor a szultán magyarországi uralma összeomlott. Az országát vesztett fejedelem tragikus helyzetbe kerül: 1686 és 1699 közt maradék hívei élén a török oldalán küzd a felszabadító seregek ellen, csapataiban a Rákóczi-szabadságharc megannyi tisztje és katonája kap harci iskolát. A karlovici béke (1699) után emigrációba kell vonulniok. Ez a három iratcsoport kis részben Thököly ifjúságára, zömében fővezérsége és fejedelemsége idejére tartalmaz adatokat. Thököly kezdettől fogva nagy gondot fordított a külföldi kapcsolatok fenntartására. Első pártfogója és szövetségese, Apafi erdélyi fejedelem — ha Thököly nem volt éppen az erdélyi udvar közelében — már gyermekkorától kezdve tudósította őt a fontosabb bécsi és más hadi, politikai hírekről. Thökölyt, mikor már Magyarországon harcolt, de kapcsolataik még' nem lazultak meg, erdélyi gyűlésekre is meghívta, sőt utasításokat küldött neki. A török szövetség korszakában basák és bégek tájékoztatták Thökölyt a hadieseményekről, az őket közösen érintő politikai és mindennapi ügyekről. A végső elhanyatlás idején a fejedelem egyre inkább függő viszonyba került a török hatalomtól. Már előzőleg is kapott a szultánhoz való hűségre intő figyelmeztetéseket, ettől az időtől azonban — amikor ő maga is gyakran kényszerült a töröktől segítséget kérni — már parancsokat kellett elfogadnia. A porta hadműveleteiről és politikai ténykedéséről odaküldött követei és más hívei is rendszeresen tájékoztatták a fejedelmet. Szinte állandó volt Thököly kapcsolata a bécsi udvarral és a labanc magyarság képviselőivel, főként 1678-tól, a fegyverszüneti tárgyalások megindulásától kezdve. A fegyverszünet megkötése óta rendszeresen foglalkoznak a hadifogolycserével és a katonai kihágásokkal. Az ilyen irányú panaszoknak és az orvoslásról történő intézkedéseknek levelekben maradt nyoma. Béketárgyalási kísérletek történtek, Thökölyt az 1681-i országgyűlésen való részvételre szólították föl, a felek útlevelek kiadásával biztosították egymásnak a szabad mozgást. Mindez állandó követjárással és levélváltással járt. Eszterházy Pál nádor is gyakran írt Thökölynek, aki 1681 óta sógora volt. Bécsi híreket Thököly hívei is rendszeresen szállítottak. A fölkelés hadmozdulatait 1678 óta Thököly irányította. Az egyes csapatok parancsnokai és más, nem-katonai személyek tudósították őt a felvonulási tervekről, az ütközetekről, ostromokról, az ellenség mozgásáról, a fejedelem pedig közölte velük az őket érintő értesüléseit, parancsokat osztott nekik, az ellenséget várak átadására szólította föl. Nem kis gondot okozott a hadsereg szervezésé és ellátása. Az eredeti fölkelősereget Thököly rendszeresen kiegészítette a nép és a felszabadított megyék nemesi felkelései útján. Megmaradtak a megyékhez, városokhoz a felkelés ügyében írt felhívások, megyék mentegetőzései, felmentő-kérései. A sereg ellátását, kiadott utasítások alapján, hadbiztosi szervezet intézte,

7 az elszállásolás irányítását szállásmesterek végezték. A zsoldszükségletet — amennyire ez elszórt adatokból megállapítható — a kincstári szervek, a váruradalmi jövedelmeket is kezelő várparancsnokok, a központi udvartartás (a fejedelem komornyikja) 7 1684-ben Jelenik Andrást nevezték »suae Celsitudinis supremus generalis commissarius«-nak: III. 4. ^