Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Bakács István: A családi levéltárak rendezése / 5–26. o.

V Bakács István Mielőtt azonban a családi iratok rendezésének kérdésével foglalkoznánk, szükségesnek tartjuk röviden körvonalazni az Országos Levéltárban a kutatás rendelkezésére álló családi levéltárakból álló gyűjtemény kialakulását. A családi levéltárak állami megőrzésbe való jutásának története teszi ugyanis érthetővé azoknak a feladatoknak lényegét és fontosságát, amelyek e levéltárak rendezése során a levéltárosokra várnak. E folyóirat korábbi évfolyamaiban sok szó esett a családi levéltárakról, ezek az összefoglalások azonban jobbára e levéltárak család- és birtoktörténeti forrásanyag-jellegét domborították ki.

3 Voltak ugyan hangok, amelyek rámutattak arra, hogy a családi levéltárakban társadalomtörténeti, szorosabbá» véve parasztságtörténeti forrásanyag is lappang, de ezek az utalások egyrészt nem voltak eléggé hangsúlyozottak, másrészt a levéltárismertetés keretében csak alárendelt szerepet játszottak. Értekezésünknek nem az a célja, hogy feltárja e levéltárakban levő forrásanyagnak a marxista-leninista történetírás szempontjából való jelentőségét, hogy rámutasson az osztályharc, a kulákság, az ipari munkásságkialakulásának, az eredeti tőkefelhalmozás, a feudálkapitalizmus fejlődése történetének szempontjából fontos adatoknak a családi levéltárak iratanyagában levő gazdag tárházára. Ezen a helyen csupán annyit tartunk szükségesnek kiemelni, hogy a rendezés munkájának a tematikai feltárás szolgálatában kell állnia, s mindig szem előtt kell tartania a levéltári iratokkal szemben támasztható legkülönbözőbb kutatási igényeket. Amikor egyrészt a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattára, majd később a Múzeum levéltári osztálya, másrészt az Országos Levéltár állandó megőrzésbe átvette a családi levéltárakat, tette ezt azért, hogy a kormányhatóságok levéltárainak forrásanyagát kiegészítse, a családi levéltárakat az elkallódástól és a megsemmisüléstől megóvja s biztosítsa e levéltáraknak a történetírás számára való hozzáférhetőségét. Hogy ez utóbbi szempont mennyire jogos és alapos volt, legjobb bizonyítéka a Történelmi Társulat által az 1860—1870-es években tartott vándorgyűléseknek a Századokban megjelent beszámolói. E beszámolókban leírt ép, vagy majdnem megcsonkítatlan levéltárakból származó nem egy oklevél került be idők folyamán vásárlás útján a Múzeum levéltári osztályába, főként annak »Törzsanyag« c. gyűjteményébe, így tehát annak ellenére, hogy 1876-ban az akkori kultuszminiszter elismerte a családi levéltárak fontosságát s a bennük levő forrásértéket is kihangsúlyozta,* a családi levéltárak számos állagát nem tudták megmenteni a szétforgácsolódástól, nem egy esetbén a megsemmisüléstől. Ezek a levéltárak nem egyszer darabonkint kerültek antikváriusok és gyűjtők kezébe s eniiek eredményeképpen különböző levéltárakban és gyűjteményekben nyertek elhelyezést,

5 jelentős részükről ma már semmit sem tudunk: ezek végleg elvesztek a történetkutatás számára. 3 Fekete- Nagy Antal: A báró Rudnyánszky család levéltára. Levéltári Közlemények 1933. évf. 16. L, u. az.: A báró -Malonyay család levéltára, uo. 1929. évf. 45. 1., Szabó Dezső: A herceg Festetics család keszthelyi levéltára, (uo. 1925. évf. 86. 1.) a gazdasági anyagot meg sem említi. Fekete Nagy Antal: A Petróczy család levéltára (uo. 1930. évf. 54. 1.) már felhívja a figyelmet arra, hogy a levéltárban az 1514. évi forradalom után a nemesség részéről megnyilvánuló megtorló politikára vonatkozó adatok vannak. Iványi Béla; A Festetics család keszthelyi levéltára (uo, 1946. évf. 196. 1.) csak globálisan említi a gazdasági anyagot. d Bakács István: A családi levéltárak védelme. Levéltári Közlemények 1942/45. évf. 44. 1. jegyzet. 5 Így tudjuk, hogy a Zichy család zsélyi levéltárának egyik Mohács előtti oklevele a debreceni kollégium könyvtárában van.