Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Föglein Antal: Iratpusztítás és levéltárcsonkítás az önkényuralom alatt / 48–60. o.

Főglein Antal: Iratpuszütás és levéltáresonkítás az önkényuralom alatt 49 szeressé vált házkutatások folyamán fel nem fedezték és el nem kobozták ezeket a veszedelmes rebellis iratokat. Világos után azután megindult az általános, nagy üldözés, nemcsak személyek, szereplők, volt honvédek, nemzetőrök, politikusok, írók, költők, tudósok, egyházi férfiak, egyszerű iparosok, munkások, a föld népe ellen, hanem minden betű, írás, feljegyzés ellen is, amely csak a legkisebb vonatkozásban volt a szabadságharccal. Nemcsak egy 48-as hírlapnak vagy költeménynek birtoklása, őrzése minősült felségsértésnek, az összmonarchia elleni összeesküvésnek, de lazítássá, hazaárulássá vált minden hivatalos intézkedés, végzés, rendelet, jegyzőkönyv is, amelyet valamely magyar hatóság működése folyamán megfogalmazott és kiadott és valahogyan a mindenfelé szimatoló, gyűlölködő üldöző szeme elé került. E gyűlölet a forradalom emlékei iránt eredményezte azt, ami a magyar történetírás szempontjából oly sajnálatos, hogy a különböző helyhatóságok, vármegyék, városok, egyes családok és a föld egyszerű népének a szabadságharc alatti szerepléséről oly hiányosak a- feljegyzések, az írott emlékek. A magyar kormány iratainak átvizsgálásával megbízott rendőrség (Polizei-Sekzion des k. k. III. Armee-Commando's) úgy találta, hogy ezekből az iratokból nagyon sok hiányzik. A helytartótanácsi regisztratúrában megtalálták ugyan a magyar Belügy-, Igazságügy- és Közoktatásügyi minisztériumok iratait, de ezek is hiányosak voltak. A rendőrség 1850. május 8-án Geringer báró polgári kormányzóhoz tett jelentésében annak a gyanújának adott kifejezést, hogy valószínűleg már maga a magyar kormány tüntette — »sülyesztette« — el a hiányzó iratokat; vagy ezek olyan helyiségben lappanghatnak, amely valamilyen kormányzati hatóság hivatala volt. De az is lehetséges, mondja tovább a jelentés, hogy esetleg valamely erődítményben vagy várban rejtettek el ilyen, rájuk nézve terhelő iratokát. A kormányzóság tehát 1850. jún. 4-én körrendeletet bocsátott ki, amelyben a politikai hatóságokat, az akkori kerületi főispánokat (Distrikts-Obergespann) arra hívta fel, hogy ily hiányzó iratok után kutassanak. De ugyanígy a katonai főparancsnokság is elrendelte az erődítményekben a kutatást. Ugyanez a parancs kiment a Vajdaság kormányzatához is.

2 Néhány nap múlva már befutott az első jelentés ebben az ügyben. A jelentkező, a magyar »nemes* Adreánszky Sándor, a besztercebányai kerület túlbuzgó, hírhedt, szolgalelkű »főispánja« volt,

;l aki kormányzati iratok felleléséről nem tett ugyan jelentést, de fontoskodva magát a körrendeletben közölt utasítást keveselte. Miért kutassanak írja jún. 17-i jelentésében — csak a kormány, az egyes minisztériumok iratai után? Hiszen minden irat veszélyes, ami az elmúlt másfél év eseményeivel csak a legkisebb vonatkozásban állott is. Most gondosan össze kellene szedni a vármegyei és városi levéltárakból az összes jegyzőkönyveket és tárgyalási iratokat is, amelyek a lezajlott forradalmi eseményekre vonatkoznak és mindezeket fel kellene küldeni az állami levéltárba, hogy ott őrizzék azokat. De még helyesebb volna, mondja nagy buzgóságában az Obercommissär, ha ezeket az iratokat végleg megsemmisítenék. Nem kellene attól tartani, hogy ebből »sensatio« lenne; hiszen köztudomású/hogy a dicsőségesen uralkodó és feledhetetlen emlékű II. József császárnak csak a népek javát és boldogí2 Országos Levéltár: Abszolutizmuskori levéltárak (a továbbiakban: OL., Ab. L.): Geringen iratok, 8694/1850. — '•'• Jellemző pályafutására Id. OL. Ab. L. Pressburger Statth. Abtheil. Andreanszky, 1849: 1. 2, 4—10, 15, 20., 1850: 178., 3334. sz., 1859: XVI. 13:3005. sz. — OL. Helytt. o. 1861. III. R. 368.' ein., 1865:2618. sz. 4 Levéltári Közlemények