Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Komjáthy Miklós: A tihanyi apátság alapítólevelének problémái / 27–47. o.
A tihanyi apátság alapítólevelének problémái 47 tették meg, a monostor felépítése, templomának felszentelése azonban már a bizánci hatásokban újjászületett, nyugati kereszténység műve volt. A nagy egyházszakadás sorsfordító évei voltak ezek. Az alapítólevél 1055-ben,. egy esztendővel a szkizma után kelt. Akkor még senki sem gondolt arra, hogy az európai történet tragikus fordulóját élik, amely majdnem évszázadokra választja el Keletet Nyugattól s még egy törzsből származó, egy nyelvet beszélő nép két ága — mint a görögkeleti szerbek s a római katolikus horvátok — közé is mély szakadékot von. A baziliták évtizedekig békésen éltek együtt Tihanyban a bencésekkel. A szkizma gyümölcsei — természetesen — itt is csak századok múlva értek meg. Életgyökerüket a XII— XIII. század fordulója táján Rómából kiinduló latinizáció vághatta el. Utánpótlásukról nem történt gondoskodás. Emléküket a XIII. századra már csak ősi s a bencések "mellől való fokozatos kiszorulásuk utáni, utolsó lakóhelyük neve, Oroszkő őrizte meg. És az a néhány határjel, amelyet az 1211-es összeírás s az. ennek felhasználásával készült, későbbi tihanyi hamisítványok »petra« névvel jelöltek." Végére értem fejtegetéseimnek. Bizonyításom feltevések sorára épült. Ez nem is lehetett másképp. Hiszen,' ahogy erre elöljáróban utaltam, annak, amit a tihanyi alapítólevél külső megjelenésében és tartalmában mond, alig-alig találjuk igazolását vele egykorú emlékekben. Bármerre is igyekeztem azonban a problematikus kérdésekre feleletet találni, minden kérdésre csak a fentebb vázolt konstrukció keretében tudtam válaszolni. 78 Ez bizonyos megnyugvást jelent számomra, de talán az olvasószámára is: a problémák bogozásában és megoldási kísérleteimben nem távolodtam el a valóságtól. A valóság pedig az, hogy a tihanyi oklevél, éppen azokkal a sajátosságaival, amelyek eddig a kutatókban a gyanút vele szemben felébresztették, a tárgyául szolgáló eseménynek, az apátság megalapítása jogi tényének, kancelláriátlan korból való, kétségtelen hitelű, az alapítási aktus több fázisát tartalmában és külső megjelenésében híven követő, minden részletében a szó legszorosabb értelmében vett egykorú emléke. Komjáthy Miklós 77 Ennek a jellegzetesen görög eredetű szónak okleveles előfordulásait érdemes: lenne pontosan számbavenni. Eddigi kutatásaim során a tihanyi okleveleken kívüí (v. ö. Erdélyi id. ért. főleg 87. 1.) nem akadtam nyomára. 78 Befejezésül csak jegyzetben kívánok megemlékezni a tihanyi alapítólevél hamisított példányáról. Alaposan s többször is megvizsgáltam az analytikus kvarclámpa fényénél. Kétségtelenül megállapítottam, hogy nem szándékos régiesítés, vízben áztatás eredményeképpen ráncos és barna a hártyája, mint Erdélyi vélte (id. ért. 14. 1.), hanem azért, mert valaha más szöveg volt rajta s azt levakarták, ledörzsölték. Mindezideig nem sikerült s — úgy lehet — sohasem is fog sikerülni kideríteni, mikori s milyen szöveg volt az, amelyet a hamisítás céljából a XV. század elején eltüntettek. Csak sejtésszerűen merem lejegyezni, hogy a ledörzsölt szöveg betűroncsaiból mintha görög betűk vonalai tűnnének elő. (Az alapconscriptio szövege lett volna rajta?) Hadd fűzzem még ide, hogy Bárczi (i. m. 125. 1.) a »k« hangnak túlnyomóan »k« betűvel és csak kisebb részben »c« betűvel való jelölését a tihanyi alapítólevél egyik legfeltűnőbb sajátosságának tartja. Ha most a signum-sort, mint az oklevél alapszövegénél később keletkezett részt elkülönítjük a contextus többi részétől, ez a sajátosság még szembetűnőbbé válik. A signum-sor ui. minden »k« hangot »c«-vel jelöl. Vajon a »k« hangnak »k« betűvel való jelölése elsősorban nem görög szöveg használatára utal-e? Dilettáns nyelvészkedésbe bocsátkozni nem akarván, a kérdést válasz nélkül hagyom. (A hamis oklevél: Pannonhalmi ltár. Tihany. Fasc. 1. nr. 2.)
