Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Komjáthy Miklós: A tihanyi apátság alapítólevelének problémái / 27–47. o.

A tihanyi apátság alapítólevelének problémái 45 a fentebbiek során sikerült bebizonyítanom, hogy miképp kerültek bencések, mégpedig elsősorban francia bencések az oroszországi baziliták mellé Tihanyba. Míg a birtokok összeírása folyt, itt. mire befejeződött, már nemcsak kijelölték a király és hozzátartozói számára a végső nyugvóhelyül szolgáló templomot, hanem hozzá is fogtak az építkezésekhez is. Különben nem szentelhették volna fel a templomot 1055-ben a Bizáncban és Cluny-ban egyaránt tisztelt Szűz Mária és Orleans védőszentjének, Szent Ányosnak nevére. Az alapítólevélnek francia közreműködéssel történő végleges formába öntése volt az oklevél kiállításának második fázisa. Ez a végleges szöveg azt mondja, hogy a király a «-monachorum gregem« gyűjtötte össze Tihany ormán. A »monachus« szó a középkorban csak bencések és baziliták megjelölésére szolgált.

70 A szöveg egyetlen esetben sem említi azt, hogy a megadományozottak Szent Benedek fiai voltak. Ugyanekkor Nyugaton az oklevelek sohasem mulasztják el, bencésekről szólva, ennek a ténynek pontos megjelölését.

71 Természetesen a Szent Benedek nevéről való hallgatás egyáltalán nem jelenti azt, hogy itt ne bencésekről lett légyen szó. De azt sem, hogy a »szerzetesek nyájá«-ban baziliták is ne lettek volna. Nyilván voltak is s éppen ez az általános kifejezés és az a körülmény, hogy a conscriptio »petra«-ja változatlanul belekerült az ünnepélyes privilégium szövegébe is, bizonyítja az ő jelenlétüket. Akkor tehát, amikor a privilégium végleges szövegét fogalmazták, bencések és baziliták már együtt éltek Tihanyban. Csak a kialakulatlan, forrongó, formátlan politikai helyzet lehet a magyarázata annak, hogy az oklevél kiállítása nem egyetlen és egyszeri aktus eredménye volt. A monostoralapítás tervbevétele, elindítása, az adományok összeírása, az építkezések befejezése és a templom felszentelése között eltelt időben a belső és külső politikai változások sorozata következett be. Olyan változásoké, amelyek az alapító intencióit lényegében nem érintették, szándékainak kivitelét azonban egyben és másban módosították. Annak, hogy az alapítólevél legalább két fázisban készült, ezek a körülmények magyarázatául szolgálhatnak. De talán annak is, hogy a tihanyi privilégium ma ismert, végleges alakját még e két fázisban sem nyerte el. Az oklevél külső ismertető jeleinek beható vizsgálata legalábbis erre utal. Tudjuk, hogy a nótárius Miklós főpap nevét az oklevél eredetileg nem írta ki teljesen, siglában adta: »N«. Ebben benne, rejlik az a feltételezés, hogy még mindenki tudja, ki volt az a főpap, aki a nevezetes monostor alapításánál vezető szerepet játszott. A siglát azonban, mint ismeretes, később feloldották. Pais helyesen figyelte meg, hogy ez a későbbi kéz, nyilván a signum-sor »Nicolai episcopi« genetivusának hatására

72 helytelen egyeztetéssel »a beatissimo presule Nicolai«t írt Nicolao helyett s csak, miután tévedését észrevette, kanyarította bele a Nicolai után, mint minden tulajdonnév után tett pontot a »Nicolao«-ra javított »o« egyik szárába. Pais azt mondja, hogy ez a javítás későbbi és Szabó Dezső, aki neki az oklevél fényképét elkészítette, észrevétele alapján úgy véli, hogy a tinta színe azonos a signum-sor tintájának színével és így •a correctio akkor történt, amikor, utólag a tanúk névsorát vezették az oklevélre.

73 70 Du Gange; Glossarium V. k. 451. 1. 71 Mon. Germ. Hist. Dipl. Reg. et. Imp. Tom. III. 627. 1. — Collection de documents inédits sur 1' histoire de France. I. Serie Tom. VIII. Cart. de l'abbaye de Saint Victor de Marseille ... Tom. I.-29. 1. 72 Ez szinte megcáfolhatatlan, lélektani érv amellett, hogy a tanúk névsorában szereplő Miklós püspök és az oklevél nótáriusa, Miklós praesul egy személy volt! 73 Olv. a 2. jegyzetben id. dolgozatát.