Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Komjáthy Miklós: A tihanyi apátság alapítólevelének problémái / 27–47. o.

4í> Komjáthy Miklós Többször is alaposan megvizsgáltam az oklevelet kvarcfénynél.

74 Ezeknek a vizsgálatoknak alapján kétségtelennek tartom, amint különben, ha az ember előre felhívja a figyelmet, erről más is, még fényképmásolatok alapján is feltétlenül megbizonyosodhatok: a tanúk névsorát az oklevélnek ;... corroborandam tradidimus«-szal végződő és »Anno salutifere incarnationis.. .«-szál kezdődő része közt üresen hagyott helyre valóban utólag írták be. Mégpedig más kéz írta be, nem az, aki a privilégium descriptioját végezte. Elég erre nézve a contextus és a signumsor nagy »C« és »E« betűit, de más betűit is összehasonlítani. Ezek minden, végső soron egy korszakból származó rokonságuk ellenére is, lényegesen különböznek egymástól.

73 Leszögezhetjük tehát, hogy az oklevél hitelesítése, a tanúk névsorának beírása,, talán az oklevél megpecsételése is a privilégium szövegének leírásánál későbbi időben történt. Ez volt kiállításának harmadik fázisa. Mindjárt fűzzük hozzá azt is, hogy később ugyan, de nem — mint Pais állította — egy időben az ,N' siglának »Nicolao«-ra való kiegészítésével.. Ha ugyanis ezt a kiegészítést alaposabban, különösen kvarcfény mellett, szemügyre vesszük, kitűnik, hogy betűinek ductusa azonos a kiváltságlevél hátlapjára utólag, legjobb diplomatikusaink szerint úgy a század végén feljegyzett egyházi kegyszer- és felszerelés-jegyzék betűinek ductusával.

76 Erre a kiegészítésre nyilvánvalóan azért volt szükség, mert akkor, vagyis a XI. század végén már nem élt Miklós püspök s lassan kezdett feledésbe menni, ki volt az, aki a tihanyi apátság megalapításánármint királyi jegyző szerepelt. A hátlapi feljegyzéssel és a záradékban Miklós püspök siglájának feloldásával a negyedik és utolsó fázisban nyerte el az oklevél azt a formáját, amelyben mi is ismerjük. Az, amit a tihanyi oklevéllel kapcsolatban csak diplomatikai eszközökkel megmagyarázni nem tudtunk, világossá vált az oklevél korára vonatkozó történeti, régészeti, művészettörténeti, nyelvészeti s természetesen, oklevéltani, írástani stb. kutatások eredményeinek synoptikus felhasználása, azaz a kor lehető teljes képének figyelembevétele mellett. Az oklevél kiállítását természetesen nem lehet fázisról-fázisra közvetlen kapcsolatba hozni a társadalmi és politikai eseményekkel. A kiállítás folyamatát mégis nagyjából a következő időhatárok közé szoríthatjuk: az alapconscripto 1046 és 1050 között készülhetett (első fázis). A tanúk névsorának beírása és a megpecsételés kis időkülönbséggel 1055-ben (második és harmadik fázis). A hátlapi feljegyzés és Miklós praesul siglájának feloldása 1090 táján (negyedik fázis). A tihanyi monostor megalapítása és a templom felszentelése hosszan elhúzódó folyamat volt, amely az európai politikai és szellemi élet hullámzásait maga is érzékenyen tükrözte. Kelet és Nyugat határán, alapjait a keleti egyház szerzetesei ve74 Ezen a helyen szeretném kifejezni hálás köszönetemet Kaszala László kartársamnak, aki időt s fáradságot nem. kímélve, önzetlen ügyszeretettel támogatott a kvarcfény mellett való fotografálás nálunk még töretlen útján. Technikai szaktudásával az egyszerű megvilágítás kérdéseiben is sokszor segítségemre volt. — Ennek, ti. az ultraviolett sugarakkal való megvilágításnak szűkebb szakterületünkön még nem is látjuk eléggé a jelentőségét. Egyébként a kvarccal való megvilágítás mindenben igazolta Jakubovich E. (A tihanyi alapítólevél olvasásához. Magyar Nyelv XX. (1924.) 9. s köv. 1.) feltevéseit egyes, a tihanyi oklevelekben szereplő helynevek szóvégi betűjének lekopásáról. 75 Külön betűmintákat nem mellékeltem dolgozatomhoz. A facsimiléban a figyelmes szemlélő maga is rögtön megállapíthatja az eltéréseket. 76 Ennek írása feltűnően hasonlít a Dávid herceg tihanyi oklevelének írásához. V. ö. a 10. jegyzettel.