Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Komjáthy Miklós: A tihanyi apátság alapítólevelének problémái / 27–47. o.

A tihanyi apátság alapítólevelének problémái n» választ tudunk adni, megoldják azt a problémát is, miért kellett elhúzódnia a kiváltságlevél megszövegezésének, mi volt az oka annak, hogy a kutatók annyi, az egykorúsággal s hitelességgel összebékíthetetlen vonást fedeztek fel az oklevélnek mind külső megjelenésében, mint tartalmában. Mindezen problémák summája — véleményem szerint — az a kérdés: adhatták^e egyszerűen »Petra-« néven az oroszországi bazilitákat bencések joghatósága alá? • Hogy bencések és baziliták békében élhettek egymás mellett, azt eddig is tudtuk. A római Szent Elek és Szent Bonifác monostor falai között együtt folytatták »Istennek tetsző életüket« Szent Benedek és Szent Vazul fiai.

52 Sőt olyan, eddig nálunk nem ismert adatot is idézhetek, mely a mi időnkhöz és problémánkhoz igen közel, bár térben nagyon távol esik. Pontius marseille-i püspök 1044. július 6-án a Marseille megyei Szent Péter egyházába telepített görög szerzeteseket a marseille-i Szent Viktorról nevezett bencés apátság gondja és kormányzata alá helyezte.

53 Sokáig azt hitték, hogy az arabok előnyomulásával jóformán minden kapcsolat megszűnt Kelet és Nyugat között s — mint Pirenne mondotta — a Földközi-tenger egysége az arab invázió után megbomlott. Az újabb kutatások (a szentek életének adatai alapján) bebizonyították, hogy ez a feltevés korántsem igaz, s hogy a IX. és X. században élénk volt a hajóforgalom Görögország, Szicília, Alsó-Itália, Róma, sőt DélFranciaország között. Kelet és Nyugat megszakadóban levő kapcsolatát azonban nem is annyira a távolsági kereskedők, mint sokkal inkább a szerzetesek tartották fenn a keresztes hadjáratok megindulását megelőző, kritikus századokban. Éppen a marseille-i Szt, Viktor apátság megalapítója, Johannes Cassianus volt az, aki elsőnek plántálta át — a hely és idő megkívánta módosításokkal — a keleti szerzetesség sajátos életformáját Dél-Franciaországba. A keletről menekülő görög szerzetesek számtalan monostort alapítottak a Földközi-tenger nyugati medencéjében. Ezekből a monostorokból terjedtek el a folyóvölgyeken át Észak felé a bizánci egyházi hatások, amelyeknek legjellegzetesebb megnyilvánulása Szűz Mária Nyugaton addig ismeretlen intenzitású kultusza volt. A nyugati szerzetesi élet megújításáért Cluny-ből kiinduló mozgalom egyik leglényegesebb vonása Mária tisztelete volt. A cluny-i Mária-tisztelet és vele együtt a reformmpnostorokba bevezetett, új liturgikus gyakorlat keleti sajátságai bizánci elemek voltak Nyugat kereszténységében.

54 A nagy egyházszakadás előtt, sőt azután is sokkal bensőségesebb volt a kapcsolat a keleti s nyugati egyház között, amint azt általában feltételezni szokás. Baziliták és bencések együttélésének történelmi lehetősége ilyképpen, természetesen, adva volt Tihanyban is. 52 Mindezekre egyebek mellett ld. Csemegi i. m. 404. 1. és általában E. Werner: Die gesellschaftlichen Grundlagen der Klosterreform im 11. Jahrhundert. Berlin, 1953. különösen 60. s köv. 1. 58 »In nomine Domini nostri Jhesu Christi memoria et notitia vel donatio de tertia parte aecclesiae sancti Petri, que est constructa in territorio castelli vel ville, que vocatur Auriol in comitatu Massiliensi, ad monachos grechos (!), quos in eadem aecclesia ponunt episcopus Pontius et Isaurus, abbas monasterii sancti Victoris Massiliensis. Igitur ego Pontius, gratia Dei, Sancte sedis Massiliensis episcopus

... facio donationem de altare sancti Petri aecclesiae superius nominatae et de omni tercia parte omnium rerum

. .., que ad eundem ecclesiam nunc pertinent

... servis Dei grecis et successoribus eorum, in eadem aecclesia Domino servientibus, sub cura et regimine abbatis sancti Victoris ...« — (Collection de documents inédits sur l'histoire de France. I. Serie. Collection de cartulaires de France. Tom. VIII. Cartulaire de l'abbaye de Saint Victor de Marseille ... Tom. I. Paris, 1854. 89. 1.) 54 Mindezekre összefoglalóan: Ernst Werner Die gesellschaftlichen Grundlagen der Klosterreform im 11. Jahrhundert. Berlin, 1953. 36. s köv. 1., 60. s köv. 1. sttx