Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Komjáthy Miklós: A tihanyi apátság alapítólevelének problémái / 27–47. o.

40 Komjáthy Miklós Azt kell már most pontosabban megnéznünk, mikor és miképp kerültek Tihanyba baziliták? Az oklevelet kibocsátó I. András királyt, még mint száműzetésben élő herceget,, pogány köntösben jelentkező politikai lázadók hívták be. Vatha és társai azt remélték, hogy Péter király ellen, aki az országot a német birodalom hűbértartományává tette, a Szent István által megvakított és a trónörökléstiől kizárt Vázul fiaiban az ország függetlenségének, a visszakívánt régi társadalmi-politikai rendnek olyan támogatóit nyerik meg, amilyenek a nép szemében csak az Árpád véréből származók lehettek. Reményeikben, legalább részben, csalódtak. András hercegnek sem ahhoz a politikai rendhez, amelyet a pogányság képviselt, sem magához a régi magyarok pogány hitéhez nem volt már köze. Kijevben nőtt fel, ahol akkora, amikor elvette Nagy Jaroszláv fejedelem leányát, Anasztáziát, már csaknem befejeződtek a monumentális Sophia-katedráli.s építkezési munkálatai. Grekov szerint nem túlzott az egykori orosz metropoütá, Hilarion,. amikor azt mondotta, hogy ennek a remek Istenházának nincsen párja Kelettől Nyugatig az egész földkerekén. Belső térségének fenséges és arányos kiképzése, remek freskói és mozaikjai már akkor rabul ejtik a belépőt — ezek Grekov szavai — amikor még el sem mélyedhetett a műremekek részleteinek élvezetében.

5- A gyönyörű templom a fiatal magyar herceg szemeláttára épült fel s emelkedett az ég felé. Az oroszok Bizáncból kapták a kereszténységet, de éppen Nagy Jaroszlávnak sikerült, a keleti kereszténység lényegének sérelme nélkül, az egyház orosz nemzeti jelleget biztosítania.

56 Amikor a pogány lázadók vezérnek hívták, András a kereszténység híveként^ lelkében a kijevi katedrális képével és egy viszonylag független egyház megszervezésének vágyával lépte át a Kárpátokat, Arra valóban alkalmas volt, hogy lerázza nemzetéről a német rabláncokat és új alapokon szervezze meg államának legerősebb támaszát, az egyházat. De a pogány társadalmi rend visszaállításától, természetesen, hallani sem akart. Szándékai felől nem. is hagyta soká kétségben honfitársait. Kemény kézzel letörte a lázadókat s minden erejével.azon volt, hogy visszaállítsa a dolgok Szent István-i rendjét. Ebben a törekvésében a papság volt elsősorban segítségére.

57 Mégpedig nemcsak rómaiak, hanem bizánciak is. A korai középkor számtalan hasonló esetéből bízvást következtethetjük, hogy Anasztázia hercegnő nagy kísérettel érkezett fiatal férje forrongó hazájába. Kijevi urak mellett jöttek vele papok és szerzetesek is. Ennek a ténynek forrásainkban is, nyoma van. A Vatha-lázadásban vértanúságot szenvedett Szent Gellért püspök legendájában ui. ezt olvassuk: »... Ipse enim rex pietate valde Christianus duo monasteria construxit: Tychonicum et iuxta Visegrád-«.

58 András tehát két monostort alapított: a tihanyit s a Visegrád mellettit. Bizonyos, hogy a Visegrád mellett fekvő és Szent Endréről nevezett monostorban baziliták laktak egészen a XIII. század közepéig, amikor oda bencéseket telepítettek. Problematikus csupán az, hogy mi volt a viszonya a Visegrád melletti monostornak ahhoz a remetetelephez, amelyet Visegráddal átellenben Zebegényben fe~ 35 I. m. 49. s köv. 1. 5G I. m. 49. s köv. 1. 07 Mindezekre Pauler i. m. I. k. 94. s köv. 1. 58 F. A. Gombos: Catalogus Fontium Históriáé Hungaricae. III. köt, 2432. 1,