Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Vadnay Emmy: Nederlandsch Archievenblad, Jg. 56–57. (1951/52–1952/53) / 368–369. o.

368 Irodalom túlnyomórészt csak a XX. században kezdte magára vonni a közhatóságok érdeklődését. A kezdeményező lépéseket magánosok, egyesületek, különösen az American Historical Society tették meg. Maga a szövetségi kormány, bár már 1877-ben felmerült ennek terve, csak 1937-ben állított fel Washingtonban egy nemzeti levéltárat. A cikk beszámol az azóta elért fejlődésről. A. SCUFFLAIRE a párizsi Archives Nationales keretében megrendezett nemzetközi levéltári gyakornoki akció eredményeiről számol be. amelyben 1952 novemberétől 1953 március végéig a párizsi levéltártani főiskola: az École des Chartes végzett növendékein kívül — mint az előző évi folyóiratszámok egyik híréből kitűnik — 4 kontinens 18 államából vettek részt külföldiek is. Az egyik előadó a levéltári anyagnak a történettudományban való felhasználását mutatta be konkrét gyakorlati tárgykörben, a francia főváros történetét véve például. Több előadás ismertette a hallgatókkal a francia és külföldi levéltári szervezeti formákat. A legnagyobb gondot a levéltárak műszaki kérdéseinek és segédeszközeinek megtárgyalására fordították. Szóbakerültek a levéltárépítés, raktárberendezés kérdései, az iratrestaurálás, pecsétek kezelése, pacskolatok készítése s különösen a mikrofilmezés, továbbá a levéltári múzeumok és kiállítások szerepe, a levéltári. dokumentációs központok jelentősége stb. Gondot fordítottak arra, hogy a hallgatók alaposan megismerjék Franciaország gazdasági életének szervezetét. Az akció szervezői egyben annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy a számos nemzet köréből összegyűlt levéltárosok együttes munkája s az előadásokat követő megbeszélések a nemzetközi levéltári terminológia tisztázását is nagyban elő fogják mozdítani. Az 1953-as évfolyamban olvasunk beszámolót az 1953 júniusában Hágában tartott második nemzetközi levéltári kongresszusról is. • •• Párdányi Miklós' NEDERLANDSCH ARCHIEVENBLAD Orgaan van de Vereeniging van Archivarissen in Nederland, Groningen. Jg. 56—57. 1951/52—1952/53. A Holland Levéltárosok Egyesületének folyóirata évente háromszor jelenik meg. A fenti két évfolyam hat füzete híven tükrözi a holland levél bárügy minden mozzanatát, problémáit és irányzatait, azonban meglehetős mozaikszerűen. Cikkei általában rövidek, 2—4 oldalnál ritkán hosszabbak. Elvi kérdéseket tárgyaló, öszszefoglaló alig akad e cikkek között. Az alább ismertetendő problémákat azonban lépten-nyomon érintik a cikkekben s az egyéb közleményekben, de csak egyéni vélekedések vagy viták formájában. Űgy látszik, a két évfolyam megjelenése idején voltak éppen forrongásban. A holland levéltárosok egyik fő gondja az 1918-as levéltári törvény újabb módosítása. A törvény a 30-as évek elején már átment egy változtatáson. Eredetileg olyan, szoros értelemben vett levéltári anyagra vonatkozott, amely a folyó ügyvitel számára már elvesztette jelentőségét, továbbá csupán az állami, vidéki és városi levéltárakra birt érvénnyel, s nem érintette a testületek és intézmények, valamint a magánszemélyek levéltárát. Az új törvény mindezeket magába fogja foglalni, sőt a folyó ügykezelés irattáraira is kiterjeszkedik és rendezni fogja a selejtezés kérdését is, amely Hollandiában éppoly sürgető probléma, mint nálunk. A törvény módosítására bizottságot neveztek ki, főként levéltárosokból és az Oktatásügyi, valamint a Belügyminisztérium kiküldötteiből, de helyet foglal benne egy városi polgármester is. — A holland levéltárügy felügyeleti hatósága egyébként az Oktatás-, Művészetés Tudományügyi Minisztérium. Az fO esztendős levéltári kézikönyv, a Handleiding megújítása is erősen foglalkoztatja a levéltárosi közvéleményt. Egyelőre a kézikönyv revízióra szoruló részeinek feltárása van a napirenden. A folyamatot a modern regisztratúrák indították el, amelyeknek rendezése nem fér bele a kézikönyv paragrafusaiba. A »Naar en nieuwe Handleiding« (1952—53. évf.) című sorozat cikkei körülbelül azt a szerepet töltik be, mint Magyarországon a kézikönyv-előtanulmányok. Meghatározásokon, szakkifejezések értelmén vitatkoznak bennük; emlegetik a proveniencia-elv átfogalmazásának szükségességét; fölvetik a kérdést, vajon a decimális rendszer nincs-e ellentétben a levéltárnak mint szerves egésznek fogalmával. Elhangzik az a nézet is, hogy a proveniencia-elvvel és a »régi rend« elvével az újabb regisztra-