Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Vadnay Emmy: Nederlandsch Archievenblad, Jg. 56–57. (1951/52–1952/53) / 368–369. o.

Irodalom 369 túrákban gyakran többre lehet menni, mint a régiekben, minthogy az előbbiek meghatározott rendszer szerint keletkeznek. — T Hoff, szintén a kézikönyv számára, igen •részletesen leírja a térképek leltározási módját, s módszere pontról-pontra megegyezik az Országos Levéltárban ezidőszerint használatos katalogizálási szabályzattal. — J. P. SMIT az irattár-levéltár minduntalan felbukkanó kérdéséhez azt a megjegyzést fűzi, hogy a levéltáros az iratok megőrzésére és használatára nézve sok tanácsot adhat az irattárosnak, az új levéltári törvény azonban, úgy látszik, túlmegyezen és a levéltárosnak felügyeleti jogot fog biztosítani a folyó ügykezelés irattárai fölött. A Magyar Országos Levéltárnak megfelelő hágai Algemeen Rijksarchief 150 éves fennállása alkalmából 1952 februárjában a delfti városi múzeumban kiállítást rendeztek. Az erről szóló cikk hosszan ismerteti a levéltár történetét. »Az Algemeen Rijksarchief a forradalom gyermeke« — idézi D. P. M. GRASWINCKEL megnyitó beszédéből W. S. UNQER. A francia forradalom ui. a régi dokumentumok értékének megítélése terén is forradalmi változást hozott: ezek az »ancien régime« bukásával elvesztették jogbiztosító értéküket és csupán az ország történetének forrásaivá váltak. 1802-ben, Van Wijn kinevezésével »archivarius«-sá, megindul a levéltárügy megszervezése: megalakul az Algemeen Rijksarchief és minden tartomány székhelyén egy-egy (szintén Rijksarchief-nak nevezett) területi levéltár. Ez az alapvető szervezet ma is ugyanaz. Van Wijn utódai közül a második, Bakhuizen van Brink emelkedik ki; működése alatt megszaporodik a levéltár személyzete, megjavul a kutatószolgálat s —; ez a legfontosabb — elkezdődik a leltározás. A hatodik holland országos f«levéltáros (Algemeen Rijksarchivaris), R. Fruin egy lépéssel tovább megy e téren s megkezdi a leltárak nyomtatásban való közzétételét. A leltározási munka azóta folyton fokozódik, amint a hozzánk is elérkező, szép kiállítású, nyomtatott leltárak is bizonyítják. A kinyomtatás hasznosságát egyébként a második világháború alatt többek közt az is igazolta, amikor egy légitámadás alkalmával az arnhemi levéltár összes leltárai elégtek. — R. Fruin nevéhez fűződik a nevezetes Handleiding megszerkesztése, valamint az Archiefschool, a levéltáros iskola, amelynek keretében képezik most is a levéltárosokat. »Fruin rezsimjének koronája« azonban — mondja Unger — az 1918. évi levéltári törvény, amely kimondja a levéltárakba került anyag kutatható voltát. Utódának, R. Bijlsma-nak sikerült a levéltárat a második világháborún sértetlenül átmentenie. Az Algemeen Rijksarchivaris tisztét ma D. P. M. Graswinckel tölti be. A levéltár kb. 24 000 folyóméter anyagot őriz. — Az emlékkiállítást az oktatásügyi államtitkár nyitotta meg, s több, mint 16 000 látogatója volt. Bemutatta, táblázatokkal, grafikonokkal, valamint a könyvkötők és fényképészek (mikrofilmezők) »természet utáni« munkájával a levéltár tevékenységét és szervezetét; a kutatóterem látogatottsága számadataiban ott tükröződnek az utolsó évtizedek történelmi eseményei. A kiállított iratok 1140-től 1948-ig tárták az ország történetét a látogatók szeme elé. Ä levéltár dolgozói maguk is vezettek látogató csoportokat s bizonyos napokon rövid előadásokat tartottak. J. STEUR a háborús levéltárakról ír. A második világháborúra vonatkozó mindennemű dokumentum gyűjtését — ide számítva a plakátokat, fényképeket is — még a német megszállás alatt elrendelte a Londonban székelő holland kormány, a felszabadulás utáni átmeneti katonai közigazgatás azonban figyelmen kívül hagyta ezt a rendeletet. Történészek és levéltárosok egyesített, szívós munkájába került, amíg felállították a Rijksbureau (később Rijksinstituut) voor Oorlogdocumentatie nevű háborús dokumentációs intézetet. Gyűjtőköri összeütközések Hollandiában is bőven akadnak, nem egyszer, az amúgy is sok gondot okozó ipari üzemi levéltárak miatt. Az Egyesület felfogása az, hogy ezek jelentőségük szerint tartoznak a városi, a tartományi vagy az Algemeen Rijksarchiefba, de a nagy magánüzemek levéltáraira igényt tarthat az EconomischHistorisch Archief is; a gyűjtőkör-elhatárolása tehát még rendezetlen. VAN LOO (az 1951—1952. évfolyamban) részletesen ismerteti a limburgi bányák hatalmas, 30.000 folyóméterre becsült levéltárát, amely saját kezelésben van. A holland levéltárósok élénk figyelemmel kísérik a külföldi levéltárügy alakulását. A folyóirat két ismertetést közöl a görög és a török levéltárügyről. Ismerteti továbbá a Scheveningenben 27 állam résztvevőivel tartott második nemzetközi levéltáros kongresszust is; e kongresszusról más helyen részletesen beszámolunk. Vadnay Emmy 24 Levéltári Közlemények