Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Bekény István: Archivum, Vol. 2–3. (1952–1953) / 346–348. o.

346 Irodalom fogását, nem marad végérvényesen az MMI-foen, és ebben az esetben az anyagot a visszakapó levéltár sohasem fogja tudni kikeresni. Nem egészen ugyanez a helyzet a 76. oldalon, de hasonló, ahol a Külügyminisztérium Vegyes Res. 64-es anyagról van szó, ahol szintén helyesebb lett volna véleményünk szerint az eredeti jelzetet közölni, mert ilyen jelzet nincs a Külügyminisztériumban s az eredeti jelzetet csak akkor vethetjük el és használhatunk más, a levéltár által kialakított jelzetet, ha nem iktatott anyagról van szó. Mindezektől eltekintve a kötet hasznos szolgálatot tehet a magyar történészeknek és haszonnal forgathatja bárki, aki érdeklődik mai életünk eseményei :

ránt. B. Lőrincz Zsuzsa ARCHÍVUM Revue internationale des archives publiée sous les auspices de l'UNESCO et du Conseil International des Archives, Paris. VoZ. 2—3. 1952—1953.* A folyóirat' célja, a főszerkesztő bevezető szavai szerint, hogy minél részletesebben tájékoztassa mind a szakembereket, mind a szélesebb olvasóközönséget a nemzetközi levéltárügyről. Ennek megfelelően a 2. kötet kizárólag a szakembereket érdeklő tanulmányokon kívül általánosabb érdeklődésre számot tartó cikkanyagot is tartalmaz. R. CLAUS cikke az Egyesült Nemzetek Szervezetének levéltárát ismerteti. Ez a levéltár az ENSZ anyagán kívül egyes korábban működött nemzetközi szervezetek iratait is őrzi. A 12 000 köblábat kitevő anyag legrégibb darabjai 1897-ből valók. Az iratanyag kezelését húsz beosztott látja el. A dossziékat a fondképzők szerinti csoportosításban őrzik. A levéltár őrzi a bizottsági ülésekről készült hangfelvételeket, valamint az UNRRA-tól és a Népszövetségtől származó filmeket és lemezeket is. A mikrofilmezést egyelőre igen csekély mértékben alkalmazzák. J. OPOCENSKY az UNESCO levéltárát ismerteti. Ez őrzi a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Intézetének, a szövetséges államok közoktatásügyi miniszterei konferenciáinak, az UNESCO megalakulásának előkészítési iratait s végül magának az UNESCO-nak 1946 óta keletkezett iratait. A levéltárban 9 beosztott dolgozik. G. DüBOURG a Nemzetközi Munkairoda levéltárával foglalkozik. Ennek anyaga kb. 18 000 dosszié. A 10 évenként megismétlődő és kb. 2—2 évig tartó selejtezéselőkészítési munka során az iratokat 3 (aktív, félig aktív és nem-aktívnak nevezett) részre tagolják az egyes dossziékról folyamatosan vezetett megfigyelőlapok adatai alapján. Alkalmazzák a fontos iratok biztonsági, a gyakran használt iratok megóvási és a nagy terjedelmű iratok helyettesítési mikrofilmezését. CH. BRAIBANT az általa megszervezett nemzetközi levéltárostovábbképző tanfolyamok létrejöttének és működésének történetét ismerteti. A tanfolyamok célja: lehetőséget nyújtani a különböző országok legjobb levéltárosai számára a munkamódszerek összehasonlítására, a tapasztalatok kicserélésére s nem utolsó sorban a levéltárak, valamint a kulturális és igazgatási szervek közötti kapcsolatok megjavítása érdekében teendő lépéseknek nemzetközi színvonalon való tanulmányozására. H. JENKINSON a londoni Public Record Office iratrestauráló munkájáról szá. mol be. 1922 és 1944 között az üzem 66 000 több lapból álló ügyiratot és 21 000 pecsétet restaurált, 1929 óta 'pedig 20 000 oklevelet és 50 000 papíriratot. A restaurálási munka során.az üzem arra törekszik, hogy az eredeti iratnak minél nagyobb részét megmenthesse, s az alkalmazott toldalékrészek az eredeti részektől megkülönböztethetők legyenek. Ezért a pecsétrestaurálásnál például az eredeti pecséttel azonosminőségű, de másszínű viaszt használnak. A. GALLO az oklevelek restaurálásáról írott cikkében kifejti, hogy a megrongálódott okleveleket csak egyenkénti alapos vizsgálat után helyes restaurálni. Vagyis csak a rongálódás okának pontos ismerete után helyes hozzákezdeni a munkához, nehogy meg nem felelő beavatkozással akár az oklevél anyaga, akár írása megrongálódjék. D.TOLLENAAR az iratrestaurálás legújabb módszerét, az ún. laminálást ismerteti, majd azt javasolja, hogy a helyhez kötött lamináló-műhelyek helyett, teherautókra szerelt restauráló műhelyeket létesítsenek. A levéltárak ugyanis képtelenek a túl drága Barrow felszerelést beszerezni, (egy laminátor kb. 10 000 dollárba kerül), * A teljes egészében a Conseil megalakulásával foglalkozó Vol. 1. ismertetését e számunk más helyén (373—376. 1.) közöljük.