Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Mráz Vera: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631–1648). Sajtó alá rend. és bev. Makkai László. Bp., 1954. / 325–326. o.

Irodalom 325 I. RÁKÓCZI GYÖRGY BIRTOKAINAK GAZDASÁGI IRATAI (1631—1648) Sajtó alá rend. és bev. Makkai László. Bp. Akadémiai Kiadó, 1954. 679 p. 3 t. 1 térk. Feudális kori történetírásunk egyik központi feladata a kelet-európai agrárfejlődés magyarországi sajátosságainak vizsgálata, ezen belül a földesúri és jobbágyi árutermelés, a jobbágyrendszer »második kiadása« jelenségeinek, az eredeti felhalmozás problémáinak elvi tisztázása. Természetesen * ezek az összefüggő, de mégis igen sokrétű, szerteágazó kérdések csak széleskörű forráskutatás alapján oldhatók meg. Ismeretes, hogy mennyi tennivaló vár e téren történészeinkre. A korábbi korszakokban megjelent gazdaságtörténelmi munkák más feladatokat tűztek maguk elé és így jelenlegi feladataink megoldásához csak kis mértékben adnak segítséget. A kevés számú e tárgyban megjelent forráskiadványt pedig vagy teljesen rendszertelenül és szórványosan publikálták, (pl. a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle hasábjain), vagy csak egy forráscsoportra korlátozták (így Jakó Zsigmondnak A gyalui .vártartomány urbáriumai c. kiadványa). Makkai László I.. Rákóczi György gazdasági iratainak publikálásával fontos és sürgető feladatnak tett eleget. Az országrészekre kiterjedő, hatalmas birtokkomplexum egészéről sorakoztatja fel forrásait, a Felső-Tiszavidéktől Munkácsig, a Nyírségtől Kővár, Görgény, Gyulafehérvár és Fogaras uradalmaiig. Ez lehetővé teszi, hogy az ország jelentős területéről kapjunk keresztmetszetet az 1630-as, 40-es évekből. E hatalmas területen a XVII. századi nagybirtok egész különböző fejlettségi fokon levő példáit láthatjuk. E nagykiterjedésű birtokok gazdasági iratai azonban meglehetősen nagy veszteséggel és hiányokkal maradtak fenn. A Rákóczi-levéltárak sok viszontagságon mentek keresztül, úgy, hogy a jogi vonatkozású iratokhoz képest értékteleneknek tartott gazdasági iratokat eredeti mennyiségükhöz képest meglehetősen kis számban őrizték meg. A megmaradtak is sok helyre szóródtak szét; így hatalmas munkát igénylő kutatással kellett őket különböző levéltári állagokból összeszedni. Makkai a birtokkezelésre vonatkozó iratok közlését tűzte ki célul, a birtokjogi vonatkozásúakat bevezető tanulmányának a birtoklás történetével foglalkozó részében feldolgozva hasznosította. A hatalmas miászilis anyag gazdasági vonatkozású részének a közlésétől is eltekintett, bármennyire értékes adatokat szolgáltatnak is az egykorú levelek, mert ezek publikálásával sokszorosan túlhaladta volna a rendelkezésére álló terjedelmet. E szempontok szem előtt tartásával jobbágy összeírások (urbáriumok), gazdasági leltárak (inventáriumok), egyes udvarbírák alkalmi kimutatásai és feljegyzései, valamint szegődményjegyzékek és udvarbíróknak adott utasítások kerültek kiadásra. Sajnálatos módon az egyik legfontosabb forrás-csoportból, a számadások csoportjából csak két darab maradt meg és került kiadásra. E forrásokat sem lehetett teljes szövegükben közrebocsátani, így a kiadvány gondozója összevontan publikálta az iratokat. Pl. az urbáriumoknál elhagyta az egyes jobbágyok név szerinti felsorolását, csak összevontan állapította meg a jobbágy háztartások számát, állatállományukat, ahol megállapítható, a teleknagyságot, a különféle mesteremberek felsorolását és a jobbágyi szolgáltatásokat, áttekinthető módon, jól használhatóan csoportosítva. A leltárakból részletesen ismertette a gazdasági épületeket, a termelési munkaeszközöket, az állatállományt és a tárolt termények menynyiségét, fajait. A termelést közvetlenül nem szolgáló berendezést azonban csak utalásszerűén említette meg. Minden irattípusfoól közölt néhány darabot teljes terjedelemben. Az egyes iratoknál külön feltüntette, hogy kivonatosan, vagy teljes szövegükben kerültek-e közlésre. A kivonatolt iratokból is közöl egyes részeket szószerint, ekkor ezek idézőjelben vannak, míg a teljes közlésen belül található egyes öszszevont szövegrészek dűlt betűkkel vannak szedve. Az iratok címeit és keltezését, valamint a földrajzi és családneveket mindig betűhíven közli. A bevezetésben ismerteti azokat a archeográfiai szempontokat, amelyek szerint a betűhív átírás történt. Az utóbbi időben megjelent, két mintaszerű középkori forráskiadvány sem a teljes szövegközlés útját választotta, hanem kivonatosan, regeszta formájában bocsátotta a kutatók rendelkezésére anyagát. A terjedelem korlátozottsága és a témakörbe tartozó anyag bősége közti ellentét fokozottan áll fenn a feudalizmus későbbi évszázadaira vonatkozóan. így a kivonatos vagy összevont szövegközlésnek feltétlenül megvan a létjogosultsága. Azt azonban mellőzni kellene, hogy akár a nem betű-.