Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Szedő Antal: K. G. (Mitjaev) Mityajev: A levéltárügy elmélete és gyakorlata. [Bp.], 1954. / 296–301. o.

300 Irodalom jelzetét és röviden tartalmi ismertetést adunk. Az elkészült kartonlapokat valamilyen logikai rend szerint csoportosítani kell, á csoportosítás alapjául szolgáló logikai rendet a tematikai katalógus klasszifikátora mutatja meg. A téma feltárásának eredményeit a kutatás befejeztével egy nyomtatásban megjelenő tematikai konspektus irodalmi formában foglalja össze. Míg a tematikai katalógus az egy témára vonatkozó és különböző fondokban elfekvő anyagot gyűjti össze, addig a levéltári fondok konspektusai arra a kérdésreadnak feleletet, hogy egy fondon belül milyen témákra találunk anyagot. A konspektus abban különbözik a tudományos leltártól, hogy a fond ismertetésénél teljesen leveti a leltár külsőségeit, a jegyzékszerűségét és elsősorban a hivataltörténet (vágy a családtörténet, egyéni fondoknál az életrajz stb.) fonalán, a szervezet, hatáskör változásán keresztül igyekszik megmutatni, hogy a különböző korszakokban a szerv különböző részlegei áltál képzett iratcsoportokban mire várhatunk adatokat. Magának a föndnák a történetén keresztül rámutat az anyagban keletkezett hiányosságokra, az anyag tagolódására, a tagolódásban az idők folyamán végbement változásokra, vagyis a kutatás módjára ad felvilágosítást. Ezek után tér rá a konspektus fő feladatára, a fond anyagának részletes tartalmi ismertetésére; Ez az ismertetés szervezeti részek szerint történik a hivatali fondoknál. Családok, személyek fOndjainál a család, személy politikai, társadalmi tevékenységének történeti ismertetése adja a legbiztosabb fonalat a fond tartalmának ismertetésére. A hivatal- és családtörténetnél, az életrajznál hangsúlyozza Mityajev az osztályviszonyok mélyreható, marxista elemzésének a szükségességét. Egy levéltár anyagát írja le a könyv alakban megjelenő útmutató. A levéltári útmutatónak 3 típusát ismerik a Szovjetunióban: 1. útmutató, amely csak a levéltárban levő fondok jegyzékét adja, anélkül, hogy a fondok tartalmát ismertetné; 2. útmutató, amely csak olyan fondokat ismertet, amely bizonyos témák szempontjából forrásértékű; 3. végül (és ez a legelterjedtebb) útmutató, amely egy levéltár minden fontos fondjának ismertetését adja. Ma már csak a 3. pontban említett típusú útmutató készül a Szovjetunióban. Ezek az útmutatók bevezetéssel kezdődnek,, a bevezetés felsorolja a levéltárban levő fontosabb fondokat, elmondja, hogy az útmutató milyen jelentéktelen fondok ismertetését mellőzi, ismerteti a levéltár történetét, a levéltárban őrzött iratanyag mennyiségét, rendezettség! állapotát, a rendelkezésre álló segédletek típusait. A bevezetés után következik az egyes fondok "ismertetése, a feudalizmus, kapitalizmus, szocializmus korszakainak sorrendjében. Egyegy ilyen fondról szóló rész ismerteti a fondképző és fond történetét röviden, majd szervezeti részlegek, hatásköri ágazatok szerint leírja a fondrészek tartalmát. A fondok tartalmának rövid, de kimerítő ismertetését tartja Mityajev az útmutató legfontosabb feladatának. Végül a fondról szóló rész bibliográfiát ad a fondról vagy a fond alapján készült művekről. Az eddig elkészült levéltári útmutatók közül kiemeli Mityajev a Szovjet Tudományos Akadémia Levéltári útmutatóját (megjelent 1933ban), a Központi Állami Hadtörténeti Levéltár útmutatóját (megjelent 1941-ben) és a Vörös Hadsereg Levéltára 1945-ben megjelent útmutatóját. Mindezek a tudományos segédletek, amelyek a levéltárakban készülnek: tudományos leltárak, konspektusok, útmutatók, az iratanyag feltárását szolgálják, a levéltárak tudományos tájékoztató apparátusához tartoznak. Oda tartoznak a központi nyilvántartást szolgáló segédletek is. A központi nyilvántartás alapvető eszközei a levéltárakban felfektetett fondkönyvek és a levéltárak által készített, de a Levéltári Főigazgatósághoz megküldött, ott őrzött fondkartonok. A fondkönyvek 2 részből állanak: fondjegyzékből, amely egyenkint felsorolja a fondokat, közli levéltárba érkezésük, esetleg továbbadásuk keltét és azt, hogy a fondkönyv második részében a fond milyen lapszámú fondlapon van részletesebben leírva. A fondlapon a levéltár nevét, a fond nevét, számát,'az őrzési egységek leltár szerinti számát, a rendelkezésre álló segédleteket tüntetik fel. A fondlapon a fonddal kapcsolatos minden változást fel kell jegyezni, (pl. ha újabb segédlet készül róla). A fondkarton a fondlap adatait tartalmazza, az Állami Levéltári Fond központi nyilvántartása katalógusába sorolják be. A fondkartonokon is feljegyzik a változásokat a Levéltári Főigazgatóságnál, az egyes levéltárak által tett bejelentések alapján. A fondokról az iratterrnelő szervek is kötelesek a központi irattárakban fondjegyzéket vezetni. A szerveknél kint lévő anyag nyilvántartása ezek szerint maguknak a szerveknek a feladata, a levéltárak csupán a már levéltárba került fondokat