Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - IRODALOM - Szedő Antal: K. G. (Mitjaev) Mityajev: A levéltárügy elmélete és gyakorlata. [Bp.], 1954. / 296–301. o.

Irodalom 297 lent rendelkezés szerint, a Szovjetunió Levéltári Fondjához tartozik a szovjet korszakban, a forradalom előtti időszakban keletkezett minden olyan dokumentum (nemcsak irat, hanem film, hangfelvétel, fénykép), amelynek tudómányos, politikai és gyakorlati jelentősége van, függetlenül keletkezési idejétől, tartalmától, külsejétől, őrzési helyétől és előállítási módjától. Kivétel csak a SzKP és a Kommunista Ifjúsági Szövetség dokumentumanyaga. Az Állami Levéltári Fond a Szovjetunió Belügyminisztériuma Levéltári Főigazgatóságának felügyelete alatt van. Elsősorban a levéltári hálózat tartozik a Főigazgatóság alá, de az irattárakban levő iratok is az Állami Levéltári Fondhoz tartoznak, ezért a szovjet jogszabályok széles lehetőséget adnak a Levéltári Főigazgatóságnak, hogy az iratok előállításának és csoportosításának módját, az iratkezelést az irattermelő szerveknél szabályozza és ellenőrizze. Ez módot ad arra, hogy egyse? ges szemlélet alapján végezzék a munkálatokat az irattárakban és levéltárakban, hogy ezek a munkálatok lépcsőzetesen épüljenek fel, egymást mintegy kiegészítve, hogy az irattári és levéltári munkákra vonatkozó utasítások, az elvek, melyeken ezek az utasítások felépülnek, zárt egységet alkossanak. Méltán nevezi Mityajev (68. o.) történeti határkőnek azt az időpontot, amikor felszámolták a levéltárügy elmélete és gyakorlata és az iratkezelés elméleté és gyakorlata közötti szakadékot. A levéltárak elvi irányítása és ellenőrzése mellett az irattárakban csoportosítják az iratanyagot, alakítják ki az őrzési egységeket, amelyek lefóliálva kerülnek az irattári állványokra, az irattárak készítik el az alapvető, elsősorban őrzési célokat szolgáló leltárakat (ezek az őrzési egységekről készült jegyzékek, feltüntetve azok címét és lapszámát), az irattárak végzik el a selejtezés munkáját is, ugyancsak levéltári irányítás és ellenőrzés mellett. A levéltárak átvéve az iratanyagot az irattáraktól, akkor, amikor az már az ügyvitelben nem szükséges, (általában 10 év után), az anyag őrzését az irattárakban készült segédletek segítségével végzik; de további munkálatokat végeznek, amelyek az anyagot még jobban feltárják, mindenirányú felhasználását lehetővé teszik. így a levéltárakban készülnek el az összevont, tudományos leltárak, a konspektusok, útmutatók, tárgyi-tematikai katalógusok. A Mityajev-féle levéltári kézikönyv nem tisztán csak az elméletét adja ezeknek az irattári és levéltári munkáknak, nem kívánalmak gyűjteménye, amelyeket helyes lenne megvalósítani, hanem életben levő utasítások helyes elvi megalapozottságát mutatja meg, a kérdéseket történeti távlatba állítja be, olyan utasítások elvi alapján, amelyek szerint az irattárak és levéltárak a maguk munkáját ténylegesen végzik. Ezek az utasítások néha a polgári korszakban kialakult helyes elven alapulnak (pl. a proveniencia elve a Szovjetunióban általában elfogadott elv), de túlnyomórészt olyan tapasztalatok leszűrt eredményeit tükrözik, amelyeket csakis a szovjet levéltárosok szerezhettek, mert csakis az egységes Állami Levéltári Fond szemlélete és a levéltárügy szoros központosítása tette ezeket a tapasztalatokat lehetővé. A Mityajevféle kézikönyv minden irattári, levéltári munkát felölel, az irat kezelésétől az iratok tematikai feltárásáig, a nyilvántartásig, kivéve a technikai kérdéseket, a levéltári munka megszervezésének, a konzerválás és restaurálás kérdéseit. Ezekre a kérdésekre egy külön könyv megjelenését igéri. Ezek után lássuk, hogy mit mond a kézikönyv az egyes levéltári munkákról. A szovjet levéltári terminológia a »Komplektovanyie« szóval jelöli az egységes Állami Levéltári Fond egyes levéltárak közti elosztásának, a levéltári anyag gyűjtőkörök szerinti begyűjtésének műveletét. Az erről szóló rész szerves tartozéka az irattári anyag csoportosításáról, a levéltári anyag rendezéséről, a selejtezésről szóló fejtegetés. A Komplektovanyie-ről szóló részt megelőzi az irattan, mely lényegében elmondja, hogy régebben és a szovjet korszakban hogyan és milyen iratok jöttek és jönnek létre az irattermelő szerveknél. A Központi Történeti Levéltár Leningrádi Részlege 1935-ben adta ki Knyazev kis munkáját, melynek címe: A levéltári munka elmélete és technikája. A kis munkát (magyarul kiadta a Levéltárak Országos Központja, sokszorosítás útján, kéziratként, Bpest 1954) Mityajev elavultnak mondja, de érdekes a két könyvet éppen a rendezés kapcsán összevetni. Knyazevnél a rendezésnél csak egy kérdés van: meghagyja-e a levéltáros azt a rendet az iratoknál, amely az irattárban kialakult vagy sem. Erre a kérdésre a szűkebb értelemben vett »proveniencia« elve alapján ad Knyazev feleletet. A kérdés Mity aj évnél is felmerül, de ő már az ún. »szabad proveniencia-« elve alapján felel a kérdésre, vagyis az iratok irattárban kialakult rend-