Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Szászi András: Adatok az Igazságügyminisztérium ügyintézésének történetéhez, 1867–1918 / 188–205. o.

Adatok az Igazságügyminisztérium történetéhez 109 Az igazságügyminiszter válaszában közölte, hogy a vezetése alatt álló minisztérium ügyintézésénél megfelelő buzgalmat tapasztalt, de attól függetlenül a miniszterelnök átirata alapján intézkedéseket tett az ügyintézés fokozására. Rámutatott, hogy a minisztériumban nem a buzgalom hiányzott, hanem felállítása óta a minisztérium ügyforgalma több mint háromszorosára növekedett, személyzetét pedig majdnem felére leszállították.. A minisztériumok közül az Igazságügyminisztériumot érintette legjobban a létszámcsökkentés. Ez az iratváltás alig fejeződött be, máris újabb akció indult az ügyintézés meggyorsításáért. Az 1874. évi költségvetés tárgyalásánál az országgyűlés határozatban utasította a kormányt a közigazgatási eljárás egyszerűsítésére és az ügyintézés meggyorsítására. »... tegye beható tanulmányozás tárgyává a közigazgatásnak jelenleg fennálló egész rendszerét,- vegye azt szakférfiaknak és modern administratió eljárásában is tapasztalatokkal bíró egyéneknek meghallgatásául tüzetes vizsgálat alá; és tekintettel a képviselői imcompatibilitás kérdéseire is, terjesszen annak idején javaslatot az egész közigazgatási rendszer gyökeres szabályozására, a kormányzati teendőknek az egyes tárcák között a jelenlegi felosztásánál netalán jobbnak, célszerűbbnek mutatkozó felosztása iránt a hivatalok számának és egymás közötti fokozatának meghatározására és általában az egész, főleg a központi igazgatás rendszerének újjászervezése és az ügyrend egyszerűsítése iránt, hogy a közigazgatási organizmus a felelősség elvének megfelelőbb berendezést nyerjen, hogy egyszerűbben, de gyorsabban és olcsóbban működjék...« A minisztertanács július 11-én tartott ülésén az országgyűlés határozatának végrehajtásához szükséges javaslat kidolgozására egy miniszterközi bizottságot küldött ki. A miniszterközi bizottság mellett minden minisztérium saját kebeléből külön szakbizottságot állított. Az igazságügyminisztériumi szakbizottság hónapokig tartó munkával vizsgálta a minisztérium ügyintézését, kereste az egyszerűsítési lehetőségeket. Megállapította a minisztérium ügykörébe tartozó ügyeket és azok eredetét. Terjedelmes jelentésében a bizottság hangsúlyozta, hogy az igazságügyi adminisztráció törvényekben meghatározott rendszerének megváltoztatását célzó javaslatok készítésére nem tartotta magát illetékesnek, mert *•.-.'. a képviselőház a közigazgatás egész rendszerének megvizsgálása és a takarékosság szempontjából szükséges reformok indítványozása végett bizottságot küldvén ki: mindaddig, míg ez a jövőben irányadó elveket meg nem állapítja, a tisztelettel alólírt bizottság az igazságügyi administratió gyökeres megváltoztatásáról — kellő alap és tájékozottság hiányában — nem nyilatkozhatik...« A bizottság csupán azt tekintette feladatának, hogy megállapítsa a természetüknél fogva az igazságügyminisztériumi ügykörbe nem való ügyeket és megjelölje azokat az ügyeket, amelyeknél sok tekintetben nehézkes eljárás egyszerűsítése idő és munkaerő megkfmélésére vezethetett. Ilyeneknek találta 1) a fizetési előlegek, jutalmak, segélyek engedélyezése, 2) a pénzbírságok elszámolása, 3) az általányok elszámolása körüli eljárást, mint olyan ügyforrásokat, amelyekből keletkező iratok részint fölöslegesen vették igénybe a minisztérium ügyintézését, részben az adminisztráció elburjánzását táplálták. E bizottság tevékenysége nem sokat lendített az igazságügyi adminisztráció szekerén, hiszen csak olyan ügyekre tett javaslatot, amiknek az elintézéséhez számvevőség közreműködését vették igénybe. A bizottság javaslata alapján a %