Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Szászi András: Adatok az Igazságügyminisztérium ügyintézésének történetéhez, 1867–1918 / 188–205. o.

Adatok az Igazságügyminisztérium történetéhez 195 Ügyintézés. (Ügyiratok elintézése, kiadmányozása). Általában 2—3 napba telt, amíg a minisztériumba érkezett irat megjárta az előadóhoz vezető utat. A segédhivatali formaságok elvégzése után az intézkedésre illetékes osztály vezetője — a kezdeti elnevezéssel osztályfőnök, később már osztályvezető az iratokat elintézésre kiosztotta az osztály előadóinak. Segédfogalmazótól az osztálytanácsosig minden előadónak megvolt a képességének és gyakorlati tudásának megfelelő munkaterülete. Az iratok kiosztása annak szem előtt tartásával történt. A kiosztás előtt az osztály vezetője az iratokat áttanulmányozta és azokra, amelyeknél arra szükség volt, a jobboldali felső sarokban szines irónnal feljegyezte a különféle utasításokat jelentő egyes betűket, vagy szavakat. Pl. »Azonnal-« annyit jelentett, hogy az ügyet haladék nélkül el kellett intézni. »Ma« azt jelentette, hogy az ügy még aznap elintézendő volt. A »Soronkívül-« jelentősége az volt, hogy az »Azonnal-« és a »Ma« jelzésű iratok után elsősorban azt az ügyet kellett elintézni és csak azután következett a többi. »V-« betű jelezte, ha az osztályvezető azt kívánta, hogy elintézés előtt az ügyet az előadó vele beszélje meg. Az irat jobbsarkán az »M-« betű minisztert, »Á« betű államtitkárt jelentett. Azok iránt az ügyek iránt a miniszter, illetve az államtitkár érdeklődött, az intézkedés tervezete jóváhagyásra nekik bemutatandó volt. Hasonlóan jártak el a miniszter vagy az államtitkár kézjegyével ellátott iratok esetében is. Ezek tekintetében nem volt kivétel sem az elnöki, sem a többi osztályok iratai között. Elintézést illetően kivételt csupán a jogalkotást célzó iratok képeztek. Azoknak elintézése annyiban elütött a minisztérium folyó ügyvitelétől, hogy egy-egy törvényjavaslat vagy tervezet, valamint rendelet-szerkesztés nem csupán egy osztály vagy előadó munkája volt, hanem legtöbbször egyes esetekhez Összehívott szakbizottságok tárgyalásainak eredményeként készült el. A minisztériumi legislativ, később codificationális, majd törvényelőkészítőnek nevezett osztályban bevezetett szokás volt, hogy a nagyobb igazságügyi reformokat célzó munkálatokat a minisztérium kötelékén, kívül álló jelesebb jogászokra bízták. S a minisztérium az igazságügyi reformokhoz igyekezett külföldi tapasztalatokat is szerezni és hasznosítani, nem elégedett meg a külföldi szakirodalommal, hanem külföldi tanulmányutakra is adott megbízásokat. Ilyen tanulmányút volt pl. Szilágyi Dezső angliai utazása a büntetőjog és az esküdtszékek tanulmányozására stb ... Több ügynél e megbízásokról szóló iratok voltak az ügy első iratai, a miniszter szóbeli megbízása esetében pedig a megbízás teljesítéséről szóló jelentések kerültek elintézés alá. Azoknak az elintézése sok esetben bizottsági tárgyalás vagy egyszerű tudomásulvétel volt. De ezeknél az ügyeknél sem hiányzott az aktaszerű intézkedés. Igen sokszor folyt iratváltás is. Azok a szokásos adminisztratív utat járták meg és az egyéb ügyekre érvényes adminisztratív szabályok betartásával készültek. Pl. a társminisztériumokkal való érintkezés, vélemény kikérése minisztériumoktól, felsőbíróságok, főügyészségek vezetőitől, ügyvédi egyletektől, megyéktől, a közjegyzői és az ügyvédi kamaráktól stb., vagy azok felterjesztései és azokra adott válaszok. Az adminisztratív ügyekre visszatérve, megemlítendő, hogy az adminisztratív ügyintézés kétféle módon folyt. Az előadónak közvetlenül adott utasítás alapján, amelynek célját szolgálták az iratokon olvasható már említett jelzések és azok végrehajtása. És az előadó szakismeretei, törvényhez vagy más jogszabályhoz kötött lehető— 13«