Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában I79 fejedelemnek jelentette: »az commissariatus éé thesaurariatus közzé mindeddig nem egyelítettem s tovább sem cselekszem; sőt másként is semmi jurisdictio-m nem lévén rajta, sem alattvalóin, abban avatkozni sem kívánok.«

103 A tanácsnak csak két üléséről van feljegyzés: a máj. 16-i tasnádszántói ülésről és a júl. 16-iról, amelyet a taszári táborban tartottak;

104 kérdés, hogy volt-e sokkal több. A tanácsurakon erőt vett a letörtség, az öregkori fáradtság, betegesség. Károlyi Sándor 1708. aug. - 1-én ezt írta Rákóczinak, Barcsai Ábrahámnak a tanács elnökévé lett megválasztását mentegetve: »Ügy látom Felséges Uram, hogy Felséged olyan ítélettel volt, hogy Barcsai Ábrahám uramot pro praesidente praeficiáltuk volt; isten ójjon, hanem mivel magok a vármegyék kívántának az tanács közül pro facilitatione és illuminatione animorum egyet, az úr Thoroczkai uram oly beteg volt, hogy lepedőben forgattatott, a most is oda vagyon, fekszik; úgy ezen thesaurariust küldöttük — mellyel úgy tudom, nem vétettünk«. Három hétre rá még rezignáltabban nyilatkozott: »-Barcsai Mihály uramot az öregség Abrugyon marasztá. Ábrahám az ló-esés miá majd halál fia... Thoroczkai István köszvénben nyomorék. Éppen sine consilio et commissario maradok«.

105 A főbaj azonban nem az öregség, a köszvény és a rakoncátlan hátasló volt. A Consilium az előző években sem fejtett ki túlságos buzgalmat az ügyek vitelében. Az igazgatás egyes ágainak működéséről kevés tudomásunk van. Kismarjai Albert továbbra is betöltötte a fiscalis vicepraefectus tisztét. A Commissariatus munkájában sem történt változás. Nyár közepe lett, mikor a fejedelem idejét látta annak, hogy megkezdje a marosvásárhelyi országgyűlés egyik fontos rendelkezésének végrehajtását: a szám vételt. Júl. 19-én kelt rendeletével kiegészítette a bizottságot. Elnökének a Moldvába húzódott Mikes Mihály helyett Kemény László tanácsurat jelölte ki; mellé pedig Bethlen Jánost, Samarjai Pétert, Arelt Jánost, Dobozi Istvánt, Rhédei Pált és (pro rationum exactore) Hegyesi Mihályt — akik közül egyeseket már a marosvásárhelyi országgyűlés törvénycikke is erre a tisztségre állított.

106 Aug. 18-án korábbi erdélyi számvevőjét, Király Sámuelt is a bizottság tagjává nevezte ki.

107 Okt. 27-én kelt az a rendelete, amely az exactona commissio-t utasítja: munkájába admittálja s adhibeálja a fejedelem erdélyi számvevőjét, Chilko Krisztiánt, aki korábban külföldön tartózkodott.

108 A számvétel általános volt s mindenféle országos jövedelemre kiterjedt. Mint a fejedelem aug. 18-án a bizottságnak írta: »Ezen exactoria számvételt pedig generaliter értse kegyelmetek nemcsak fiscalis tisztekre, hanem minden ország contributioinak perceptoraira, egyszóval valakik kezén forgottak minden szedések és adások, kivévén a n. vármegyék quantumit s repartitioit, kikkel az emergálandó repartitiók és erogatiók comportáltathassanak«.

109 A munka sokáig húzódott el — s bizonyára jónéhány ember óvta meg rossz bőrét azért, mert a fejedelém előbb vesztette el véglegesen Erdélyt, mintsem a munka befejeződött volna. 103 R—A: C. E. F. 135: Károlyi S. 1708. márc. 1-i, 11-i, ápr. 4-i és máj. 7-i jelentése. Megjegyzendő, hogy a tábornagy az érchegységi igazgatásba, bizony, »beleegyeledett« — később látni fogjuk, hogy s mint. 104 Teleki M. naplója, 198, 202. o. 103 R—A: C. E. F. 135: Károlyi S. 1708. aug. 1-i és 21-i jelentése Rákóczinak. 106 RL: II. 3. h. (1075. C). 107 RL: II. 3. h. (1075. C.) 108 RL: II. 3. b. 100 RL: II. 3. h. (1075. C). 12*