Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.
Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában 167 Április 28-án részletesebben fejtette ki a fejedelemnek elképzelését. Lesújtó véleményt mondva az erdélyi kincstári igazgatásról és Teleki Mihályról, a következő javaslatot tette: »Küldene be Nagyságod két-három tanult magyarországi embert (kik közé egynek, minthogy affélékben forgott, merném az kassai németektől elmaradott Pruknert recommendálni), mindazáltal olyanokat, az kik interessatusok nem volnának, s mivel (az mint feljebb írtam) az kiket észreveszik, hogy adomány által corrumpáltatnak, attúl az bŐv költséget s ajándékot nem szánják, és hogy azokban minden conniventia s kedvezés annál is inkább eltávoztathatna, ha Nagyságod kegyelmes parancsolatjából beküldetnének, lenne instructiójókban, hogy tülem dependeálnának; megmutatnám módját, hogy s mit cselekedgyenek, s míkint vegyenek számot az fiscalis s egyéb tisztekrül; akkor experiálná Nagyságod, mitsoda Oeconomia exerceáltatik itt Erdélyben.« 52 Május 16-án és június 1-én újabb jelentésekben sürgette a biztosok beküldését. 53 Augusztus 27-én azután részletes tervezetet nyújtott be a fejedelemhez, Erdély kormányzata dolgában. Az ország élére helytartó állítását javasolta — erősen »szabadkozva« az ellen, mintha ezt a tisztséget magának keresné —, mellé pedig tanácsot, első helyen két magyarországi biztossal — Krucsay Mártonnal és a dunántúli Horváth Zsigmonddal —. . Két tanácsos lett volna »az hadi rendbül«: Barcsay Mihály és Thoroczkai István; másik kettő-kettő a három natio részéről: a megyék Vészéről Teleki Mihály és Jósika Gábor, a székely székek részéről Mikes Mihály és Sárosi István, a szászok közül Kolozsvári Márton és a besztercei bíró. A kincstári igazgatás két praefectus kezében lett volna. Egyikük — praefectus oeconomiae címmel — a fejedelmi és elkobzott uradalmakra ügyelt volna fel. Erre a tisztre Forgách Vass Györgyöt szemelte ki; helyettesének Balogh Ferencet javasolta. A másik praefectus hatásköre a harmincadokra, a só- és fémbányákra terjedt, volna ki. Ennek a hatóságnak élére Barcsai Ábrahám került volna; helyetteséül Bágyoni Zsigmond került javaslatba. Főbiztos — annonae commissarius címmel — Nagy Zsigmond maradt volna; Bartha András szintén megtatotta volna secretariusi' tisz'tét. A tanácsnak katonai, közigazgatási és kincstári igazgatási hatásköre lett volna. 54 ,- . Tetszetős tervezetek — mégis provokatív jellegük'volt. Ha ugyanis valamilyen módszer nem volt alkalmas Erdély problémái megoldására, akkor a — feltehetően magyarországi — helytartó kijelölése és a magyarországi biztosok beküldése sem volt az. Ez azt jelentette volna, hogy az ország lényegében magyarországiak igazgatása alá kerül — ami a kezdettől féltékeny erdélyi nemesség végleges elpártolására, s ezzel Erdélyben a szabadságharc bukására vezetett volna, nem beszélve arról, hogy amennyiben Forgách kerül a helytartói székbe, az árulás egészen »zökkenőmentesen« mehetett volna végbe. Rákóczi 1705 őszén az egyetlen lehetséges utat választotta, amelyen Erdély problémáit — közte kormányzatának problémáit is — meg lehetett oldani: maga indult Erdélybe, hogy beiktattassa magát fejedelemségébe. Az előkészületek megtörténtek a fejedelmi beiktatásra, mikor Herbeville nova armada-ja Erdélyre tört. A fejedelem Zsibónál — Forgách és Károlyi árulása következtében — döntő csatát vesztett. Herbeville hadai bevonultak Erdélybe, tatárjárás-szerű szörnyű pusztítással téve emlékezetessé 1705 végét és 1706 első felét. A fejedelem elvesztette Erdélyt; az erdélyi kurucok egy része kiszorult az országból, a Rákóczihoz állt erdélyi nemesség jórésze pedig sietett üdvözölni a győztest. 1706 nyarán aztán keservesen tapasztalhatták, hogy az ujjongás korai volt: a Várad felé kivonuló Rabutin-t minden irányból csapkodták az úgyszólván a földből előbúvó kuruc portyázok, s alig ért ki, már zúdultak is be Erdélybe a kuruc seregek. 52 SzKK: Thaly-gyűjt. 4. 53 -SzKK: Thaly-gyűjt. 4. 6 * R—A.: C. B. F. 24.
