Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

168 Trócsányi Zsolt IV. Erdély kormányzata a zsibói csatavesztéstől Rákóczi fejedelmi beiktatásáig. Zsibó után a fejedelem kiszorul Erdélyből; a Consilium tagjai követik Magyarországra. Az erdélyi kormányszervek magyarországi tevékenységével nem foglalkozhatunk. Rákóczi hadai és uralma először az Érchegységben vetik meg újra lábukat 170& tavaszán. Erdély második felszabadítása azonban lényegében 1706 augusztus havában Kezdődik meg. A fejedelem 1706. aug. 20-án részletesen tájékoztatta Károlyi Sándort — akinek fennhatósága alá akkor Pekry Erdélybe készülő hadai tartoztak — Erdély kormánysalának újjászervezésére vonatkozó terveiről. A transzilvánizmusnak engedményt kelleit tenni — bár a fejedelem elég bölcs volt ahhoz, hogy mint látni fogjuk, mégis megvédje érdekeit. »Hogy sokaknak feháborodott elméjét annál is inkább lecsendesítsem« — írta — »már régen szükségesnek láttam az odavaló hadi és oeconomicumbeli dolgokat a magyarországiaktól annyira separálnom, hogy magokat az erdélyiek magok hazájában mások alá vetetteknek lenni ne mondhassák.« Ezért még az Erdelyberr működő hadak élére is külön főparancsnokot állított, Pekry személyében; Pekry mindenesetre stricta correspondentia-ban tartozott lenni Károlyival — ami lényegében a tekintélyesebb Károlyinak való alárendelését jelentette. A fejedelem elrendelte a Consilium helyreállítását, azzal, hogy a kincstári igazgatás (a bányaigazgatást is beleértve) a tanács hatáskörébe fog tartozni. A tanács helyreállításáig a só erogatio-ja tárgyában Teleki Mihálynak volt joga rendelkezéseket tenni. A kincstári tisztek állításának jogát azonban magának tartotta fenn; a tanács csak a candidatio jogával bírt; ki sem vethette őket tisztükből.

55 Pekry tehát végre elnyerte Erdély főparancsnoki tisztét. Körülötte gyülekeztek az erdélyi tanács tagjai. Velük együtt Kaplyonban tárgyalta meg a katonai és politikai tennivalókat.

50 f Arra azonban, hogy a tanács működött volna, közvetlen adatunk nincs. Az: igazgatás egyes ágai álltak helyre, elsősorban a kincstári igazgatás. Ennek ismertetését, a szokásostól eltérően, az érchegységi igazgatással kell kezdenünk. Az Érchegység már 1706 tavaszán szilárdan a kuruc seregek kezén volt:: a tiszántúli hadak főparancsnoka, Károlyi Sándor, márciusban megjárja Abrudbányát és Zalatnát.

57 Később is hosszabb időt tölt az aranyvidéken (feltehetően nem egészen önzetlenül), s mintegy felügyeletet is gyakorol a bányaigazgatás felett. A fejedelem még ápr. 14-én gondoskodott az érchegy ségi igazgatás megszervezéséről. Egyelőre Jósika Dánielt tartotta a legalkalmasabbnak »az ott benn maradó hadak és vidékek kormányoztatására«. A gazdasági igazgatás munkája ismét Grabarics kezébe került, akit a fejedelem ekkor küldött vissza Erdélybe, az aranyváltáshoz szükséges pénzzel együtt. Bágyoni Zsigmond és Karancsi Zsigmond tartozott hatósága alá; az előbbi az arany váltást intézte, az utóbbi a zalatnai udvarbíró tisztét viselte.

58 Grabarics újból nagy munkát végzett az Érchegységben. Nemcsak a már működő bányák termékeire volt gondja, hanem új bánya nyitásába is kezdett. 1706. dec. 4-én írta Károlyi Sándornak: »Én bennlételemtől fogvást egynéhány 55 AR. I. 592—593. o. 50 Csutak V.: Adatok... 191. o. Csutak, sajnos, nem jelöl meg semmilyen forrást a kaplyoni tanácskozásokra nézve. A medgyesi országgyűlés azonban a Kaplyonban történt élés-felvetésre hivatkozik. r

'

7 Károlyi: I. 158—159. o. 5S AR. I: 526. o.