Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában 103 mélye előtt, de vannak oly contumax, e haza mostani jóra célzó dolgaival nem gondoló némely hazafiai, kik praetereálták s praetereálják is dispositioinkat-«

33 A Consilium az erdélyi nemesekre kívánt támaszkodni — ez azonban szükségszerűen azt a tessék-lássék ügyködést eredményezte, amelyet jogosan érhetett vád és használhatott fel ürügyül a provokáció; s maga a nemesség sem támogatta eléggé még ezt a politikát sem. Hogy a zavar még növekedjék: éppen a kincstári igazgatás vonalán nem sikerült megteremteni a kormányzat egységét. Teleki — mint tanácsúr és a Consilium egyik elnöke is — megmaradt főarendatornak s kezében tartotta a fiscalis igazga-* tást — a tanács ellenére is. Bármennyire is kétkedve kell fogadnunk Forgách állításait, igazat kell neki adnunk, mikor 1705. április 28-án ezt írta róla a fejedelemnek: »Az micsoda dolgok reá vadnak nagyságod kegyelmessége által bizattatva, azoknak (csak igazán meg kell írnom) bizony ne membere, s insufficiens és inexpertus lévén tiszteinek meg nem felelhet, s benne is... oly interressatiókat experiálok... hogy az isten tudja legjobban, micsoda nagy kárai vannak Nagyságodnak.-«

34 Ugyancsak ő mutatott rá a Consilium és Teleki hatásköri összeütközésére, 1705. augusztus 27-i felterjesztésében: »Az Consilium praetendalja, hogy mindennemű oeconomiakra és Nagyságod dolgaira vigyázzon, és azt folytassa, Teleki uram pfenig az harmincadoknak, bányáknak s fiscalitasoknak oeconomiáját independenter az Consiliumtól magának vendicállya, az minthogy sokszor történytek oly dolgok, hogy az Consilium parancsolt, vagy harmincadosoknak, vagy fiscalis tiszteknek, kik azt adták válaszul, hogy Teleki uram híre nélkül semmit sem cselekednek, mely miatt Nagyságodnak számtalan sok kárai s nagy fogyatkozásai estének.-«

35 Ami a kincstári igazgatás alsóbb szerveit illeti: az inspectorságok már az. év tavaszán elsorvadóban voltak. A jelenség oka egyrészt az addig labanc párton volt uraknak Rabutin reménysége fogytával egyre sűrűbb átpártolása Rákóczihoz — hogy Zsibó után aztán újból rendkívül gyorsan feledkezzenek meg egykori »kuruc« voltukról —, másrészt az a körülmény, hogy a fejedelem eladományozta a fiscus kezére jutott birtokok egy részét. A Consilium márc. 26-án már ezt jelentette a fejedelemnek: »Szándékunk a' volt, hogy azon inspectorságnak számát leszállítsuk, azonkívül is az labanc pártról redeált feles nemes személyeknek nagyságod parancsolatja szerént jószágok visszaadatván, egyszersmind nagyságod is némelyeknek ad ulteriorem dispositionem jószágot' conferálván, abból következett fiscalitások csonkulása az inspectoroknak terminusokat igen restringálta.«

36 A harmincadigazgatás élére Teleki Mihály még márc. 6. előtt Pongrácz Andrást állította, azzal a megbízatással, hogy rendszeresen vizsgálja meg a harmincadok működését, jelentést munkájáról a Consiliumnak tegyen, a harmincadok jövedelmét pedig a harmincadosokkal fizettesse be a generalis perceptornak. »Kegyelmes Uräm, azok valóságos harmincadok« — írta 1705. márc. 6-án Radvánszky a fejedelemnek — »mert nem vélem harmincadik pinze a fejedelmi jövedelemnek jutna a fű tisztek kezeihez.«

37 1705 februárjában találkozunk újra a sóinspectoratus említésével. A sóinspector feladatköre a sóbányák ellenőrzése volt.

38 Teleki azonban maga is végzett sóakna-ellenőrzést.

39 33 RL,: II. 2. a. 34 SzKK: Thaly-gyűjt. 4. 35 R—A: C. B. F. 24. 36 RL: II. 2. a. 37 R. Kiss I.: 226—227. o. 38 R. Kiss L: 226. o.; RL: II. 2. a. (Az Erdélyi Consilium 1705. febr. 27-i jelentése.) 39 Teleki M. naplója, 127. o. 11*