Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

164 Trócsányi Zsolt Ami a fiscalis jövedelmek állapotát illeti, nem sok javulás mutatkozott az előző évekhez képest. A lelkiismeretlen harácsolásnak, a kincstári javak elprédálásanak jnem sikerült végét szakítani. Egy területre azonban nem vonatkozik ez a megállapítás: az Érchegységnek korábban is Rákóczi erdélyi igazgatásában különleges helyzetet elfoglaló igazgatására. Itt 1705 folyamán sikerült fordulatot létrehozni. A Consilium 1705. febr 11-i felterjesztésében csatlakozott azokhoz, akik már korábban súlyos vádakkal illették Bágyonit. Ebben Telekinek lehetett döntő szerepe, aki Rákóczinak is hasonló értelmű információt adott az inspectorról. A tanács úgy látta: Bágyoni különösképpen az arany és a higany törvénytelen eladása dolgába volt súlyosan belekeveredve. Bágyoni munkáját senki sem ellenőrizte. Korábban más viselte az aranyváltói tisztet és más az udvar bíróságot, ezek ellenőrizték egymást; most azonban Bágyonit nem ellenőrizte senki.

40 A vizsgálat csak az év nyarán folyt le, s ez valóban a törvénytelenségek . egész sorát hozta napvilágra: az arany váltás szabályainak be nem tartását, a higanycsempészet, higanytolvajlás eseteit, hamispénzverést, elkobzott stompok törvénytelen bérbeadását. A fejedelem azonban ennek ellenére mégis megtartotta Bágyonit az érchegység! igazgatásban — ha nem is az igazgatás vezetőjeként —, úgyhogy Kitehetjük: nem őt tette elsősorban felelőssé a dolgok ilyen alakulásáért. A lényeges változtatást azonban a fejedelem jóval a/ vizsgálat megindítása előtt végrehajtotta. 1705. márc. 2-án Grabarics Jakabot küldte az Érchegység igazgatásának élére. Grabarics Jakab egy a Rákóczi polgári igazgatásának »-szürke« emberei közül, akiket nem ékesített feudális rang, s a fejedelem csak azért küldte őket egyik fontos .megbízatás teljesítése után a másik végrehajtására, mert munkájukkal kiérdemelték bizalmát. Ezek az emberek néha nem kevésbé veszélyes feladatokat láttak el, mint a harctéren küzdők — a belső ellenséggel vagy egyszerűen a nagyurak önző érdekeivel kellett fölvenniök a harcot. Megtették — s megtehették, mert, ha gyakran más erő nem is állt mögöttük, erkölcsi alapjuk volt erre: ä szabadságharc szükségletei. Emellett a legkiválóbbakhoz hozzá sem férhetett a személyi haszon keresésének gyanúja. Grabarics maga is számtalanszor kellett, hogy szembekerüljön aranyszállítmányokat fosztogató tábornokokkal — de eddig nem találtunk egyetlen esetet még arra sem, hogy megvádolták volna hűtlen kezeléssel vagy másféle törvénytelenséggel, ami pedig nem egyszer előfordult Rákóczi olyan tisztviselőinél, akik belenyúltak a kincstári javak körül sokhelyütt — Erdélyben majdnem általánosan — kialakult zsibvásárba. . Grabarics márc. 2-án kelt instructio-ja még nem határozza meg egészen részletesen hatáskörét. A »generalis adjutans«-nak címzett Grabaricsot a feje'•• delem bizonytalan időre küldte Erdélybe (»mind addig Erdélyben subsistáljon, még újabb parancsolatunkat eljövetelérül nem vészi«). Feladata elsősorban az aranyváltás és a beváltott aranynak a nagybányai —•• illetve a kolozsvári — pénzverőházhoz való eljuttatása volt. A váltáshoz aranypénzt vitt magával. Ebből az összegből csak a fejedelem parancsára volt szabad fizetni, s arra is ügyelnie kellett, hogy a Bágyoninak nyugta ellenében átadott pénzt is csak a váltásra lehessen fordítani: »Ha szintén inspectorunknak lészen valakitül parancsolatja, relegáltassa magára kegyelmed, ha pedig akárkinek is.« Bágyo40 Bár alárendeltjeként működött mellette udvarbíró.