Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

Trőcsányi Zsolt előtt történt károk«-at illető pereket —•- nem lévén arra alkalmas az idő — ne folytasson a tanács, sőt a megyéknek is tiltsa el az ilyenek tárgyalását; adóssági, szerződési ügyekben, s végül a szabadságharc előtt történt károk dolgában indított pereket »ő kegyelmek secundálja s a nemes vármegyéknek intimálja, hogy ez parancsolatnak szerént vegye igazításban-«. A tanács hatásköre tehát elsősorban és főleg a kincstári igazgatásra terjedt ki;. a közigazgatás terén csak az adó- és commissariatica^ügyek igazgatására, a bíráskodás terén pedig korlátozott ellenőrző szerepre. Ezt a jellegét magyarázza az a körülmény, hogy a fejedelem a lehetőségig óvakodott belenyúlni a megyék igazgatásába, s ilyen feladatok elvégzésére amúgy sem álltak volna emberek rendelkezésére. A Consilium a fejedelem alá volt rendelve. A hadak tartása, kvártélya, fizetése és egyéb szükségletei dolgában pedig Forgách rendelkezéseihez kellett tartania magát. Az utasítás megszabta a tanács ülésezésének rendjét is. A tanácsban Barcsai Mihály, Teleki Mihály és Jósika Gábor között ülésenként kellett hogy változzék az elnöklés. A szavazat joga a tanácsosokat illette; Bartha secretariust csak abban az esetben, ha a tanácsosok nem voltak jelen teljes számmal. A tanács üléseiről jegyzőkönyvet kellett vezetni, amelybe olyan esetekben, amelyekben a szavazatok megoszlottak, bele kellett foglalni minden egyes voxot, az illető szavazó aláírásával. A tanácsnak minden postával tudósítást kellett küldenie a fejedelemnek az ügyek folyásáról. Az olyan ügyeket, amelyekben a fejedelemnek volt joga dönteni, véleményük csatolásával kellett felterjeszteniük Rákóczihoz.

31 Ennek a pontos működési szabályzattal ellátott hatóságnak azonban ugyanúgy kellett küzdenie az erdélyi urak anarchisztikus törekvéseivel, mint a Rákóczi más rendteremtési kísérletei során létrehozott szerveknek. A Consiliumnak, Rákóczi határozott rendelkezése ellenére, nem alakult ki állandó székhelye.

32 A vándorlás négy fő stációja: Kolozsvár, Marosvásárhely, Medgyes és Gyulafehérvár, elég nagy négyszöget zár be ahhoz, hogy már maga ez is; nehézkességet idézzen elő egy kormányszerv munkájában. Amellett a Consilium az. eseteknek csak egy részében ült össze teljes számmal. A tanácsnak már beiktatására sem gyűltek be a tanácsurak — valószínű, hogy később is.ki-kimaradoztak az ülésekről. Még így is hasonlíthatatlanul rendszeresebben működtek, mint 1703 előtt Bánffy György guberniuma, vagy éppen a Szebenbe szorult árnyék-gubernium; munkájuk. azonban még akkor is aligha lett volna elég a szabadságharc erdélyi problémáinak megoldásához, ha egyedül a működés rendszerességében mutatkoztak volna hibák. A Consilium működése azonban általában gyenge volt. A jelentések egész sora számol be arról, hogy a tanács munkája úgyszólván eredménytelen. S bármennyire tendenciózus is volt ezeknek egy része — mint látni fogjuk —, mégis bizonyára alappal vádolták a tanácsot azzal, hogy késedelmesen intézkedik — hiszen ide-oda vándorlása következtében már az ügyek hozzáérkezése is késedelmet szenvedett — s hogy intézkedéseinek nincsen foganatja. Az igaz, hogy az utóbbira a Consilium némi alappal válaszolhatta a fejedelemnek május 30-án: »Hogy peniglen némely- dispositióinknak olykor-olykor kevés effectumát tapasztaltuk, az megeshetett, de azzal is mi nem culpaltathatunk, mivel nincs egyéb autoritás kezünk között, hanem a jó dispositio. Nem kívánunk vádaskodni nagyságod méltóságos fejedelmi sze31 Az instructio-t 1.: Radvánszky-lt. III. o. XLIII:21. 82 RL: II. 2. a.; Teleki naplója: 118. 126—127. o.