Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában 155 Apafi Mihály fejedelemsége kisebb gondot okozott: a római birodalmi hercegi rangot kapott fiatal Apafi »oda volt nőve-« Bécshez; Thököly neve azonban még Gyulafehérvár után is nem egyszer előfordult a fejedelemség kérdésével kapcsolatban. Rákóczi 1704. június 13-án Radvánszky Jánost — a későbbi magyarországi aerarii conservator-t — küldte biztosául Erdélybe. Radvánszky instructio-ja semmit sem árul el abból, hogy a fejedelem mintegy teljhatalmú biztosaként küldte be őt az országba. Az instructio szerint Radvanszkynak össze kellett Íratnia az Erdélyben álló kuruc hadakat; ki kellett vizsgálnia a hadak »praedálásait, húzásait s vonásait«, amelyek miatt az erdélyi urak panaszkodtak a fejedelemnek, s meg kellett büntetnie azokat, akiket ilyen tettek elkövetésében vétkesnek' talált. Kötelessége volt Radvanszkynak az érchegységi aranyváltás és higanybányászat és kohászat megvizsgálása s szakértők meghallgatása alapján jelentéstétel -arról, hogyan lehetne megjavítani az érchegységi érckitermelést. A gyulafehérvári országgyűlés július 7-én nyílt meg. A néhány napig tartó országgyűlés legjelentősebb alkotása Rákóczi fejedelemmé választása és a fejedelmi conditio-k meghatározása volt. A conditio-k (az országgyűlés 1. tc.-e) szerint a főhatalmat tulajdonképpen az országgyűlés gyakorolja. A rendek kikötötték: »-Ö nagysága soha semmi üdőben és dologban azt nem kévánja, sem poroncsolja, hogy ő nagyságát és a tanácsi rendet áuthorálja ez haza; hanem az ország közönséges értelmiből és tanácsából disponáljon minden haza jovára célozó és megmaradására néző dolgokról.-« A fejedelem tehát még a tanáccsal együtt sem kapott külön felhatalmazást a kormányzat vitelére; a hatalom forrása közvetlenül az országgyűlés volt. A kormányzatot a conditio-k szerint a fejedelmi tanács gyakorolta volna. A conditio-k a választást az országgyűlés feladatává tették. Az elhalt tanácsosok helyébe a legközelebbi országgyűlésnek kellett újakat tenni. A tanácsurak ország és fejedelem hűségére esküdtek volna az országgyűlés előtt. A fejedelem egy lépést sem tehetett nélkülük. A conditio-k megtiltották neki, hogy a tanács nélkül »derekas és országos dolgokat-« igazgasson, országos főtiszteket osszon, vagy a törvényhatóságok, az ország végházai élére nevezzen ki tiszteket. Országos ügyekben járó külföldi követségekkel a tanács nélkül nem volt joga tárgyalni; követséget a tanács tetszése nélkül nem küldhetett ki. A tanács azonban a legszigorúbban. alá volt rendelve az országgyűlésnek: amit az országos törvények ellenére tett, azt az országgyűlésnek joga volt semmisnek nyilvánítani.. » A fejedelem hatalma így a semmivel lett volna egyenlő. Az országgyűlés kikötötte magának a libera electio jogát is. A conditio-k ezen túlmenően részletesen leszögezték a rendek sarkalatos jogait. Az alkotmány alappillérei terméseztesen a három nemzet uniója és a négy bevett felekezet jogai maradtak. A rendek sérelmeit a fejedelemnek a legközelebbi országgyűlésen orvosolnia kellett, a sérelmes törvénycikkeket pedig tollálnia. Tisztségeket általában csak országlakosoknak oszthatott; nekik kellett adományoznia a fiscusra per notam vagy per defectum szállott birtokokat (nem tarthatta meg magának vagy adományozhatta családjának). Általában köteleznie kellett magát a fejedelemnek a rendi jogok megtartására. Az egyes natio-k jogait is részletesen tárgyalták a conditio-k. A magyar natio jogairól esett a legkevesebb szó; csak azt kötötték ki a rendek, hogy a megyék főispánjai legalább ezer forint értékű záloggal bíró személyek legyenek. A székelyek generálisát és kapitányait a natio-ból kellett állítani; főkirálybíráikat pedig a conditio-k