Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

156 Trócsányi Zsolt értelmében maguk kellett, hogy válasszák. A szász nemzet maga választotta volna valamennyi tisztjét; a fejedelemnek csak az universitas által választott szász comes megerősítésére lett volna joga.

11 Az a kép, amely a conditio-kból elénk bontakozik: a nemesi köztársaság képe,, amelynek a fejedelem csak névlegesen feje. Annak az erdélyi birtokos nemességnek a köztársaságáé, amely az előző fél évszázadban elárulta a magyar függetlenségi harcokat, amely megmutatta, hogy képtelen csak valamennyire is megfelelő kormányzatra, s amely kénytelen-kelletlen állt a fejedelem oldalára. A fejedelem — amint várható volt — nem fogadta el ezeket a feltételeket. Csak marosvásárhelyi beiktatásakor tudott megfelelőbb conditio-kban megegyezni az erdélyi urakkal. Az országgyűlés ugyanakkor — V. te.-ében — kimondotta az erdélyi Habsburghatóságok megszüntetését. »Ezen austriai ház által erigált gubernátorságot ahhoz tartozó guberniummal, generálátussal, cancelláriátussal, thesaurariátussal, protonotáriával és secretariával... együtt abrogáljuk, annihiláljuk, cassáljuk és invalidáljuk, sőt prohibeáljuk, hogy a modo deinceps senki is azon guberniumi nevezettel és titulussal ne éljen, annál is inkább semminemű dologban oda ne recurráljon.«

12 Addig pedig, »még Isten választott kegyelmes urunkat ő nagyságát édes hazánkban behozza és az erdélyi fejedelemséget ő nagysága actualiter per solemnem inaugurationem inchoálja, minden közönséges dolgaink az három nemes natiónak neve alatt folyjanak és expediáltassanak«.

13 Az országban tehát a fejedelem beiktatásáig mintegy interregnum állt fenn és ideiglenes rendi kormányzat kellett volna, hogy működjék. Ilyen rendi kormányzat megszervezésére azonban nem került sor. Ehelyett tovább folyt Rákóczi erdélyi kormányzatának kiépülése — hogy ez a kormányzat legyen az ellentétes politikai tendenciák: az erdélyi urak nemesi köztársasági törekvéseinek és a fejedelem abszolút monarchia-építésének csatatere. Itt, a fejedelmi hatalom kérdésével kapcsolatban, kell megemlékeznünk Rákóczi erdélyi kormányzatának legkevésbé megfogható működésű, bár legfontosabb részéről: az Erdélyi Kancellária működésének egészéről. A fejedelem feltehetőleg kezdettől intéztetett erdélyi ügyeket kancelláriája útján. Az erdélyi kancellária különválását a többi kancelláriától nem tudjuk nyomon követni. Az megállapítható, hogy külön hatóságnak tekintették; élén director állt (Ráday Pál személyében); mellérendelési viszonyban állt a fejedelem magyar kancelláriájával, illetve a magyar senatus kancelláriájával. Hatásköre — ez jellemző Rákóczi erdélyi igazgatására —, nem volt elhatárolva az Erdélyben működő országos kormányszervek felé, úgyhogy tetszése szerint szólhatott bele a kormányzat ügyeibe. Természetesen a kancellária intézte a Rákóczit a korábbi fejedelmi jogon is megillető ügyeket (pl. a birtokadományozásokat). Rákóczi egyébként nemcsak erdélyi kancelláriáján át, hanem bizalmas ügyeket intéző titkárai (Aszalay, Krucsay) közreműködésével is küldött rendeleteket erdélyi hatóságokhoz. Az Erdélyi Udvari Kancellária ügymenetéről keveset tudunk. A fejedelemhez erdélyi ügyekben érkezett irathoz nem készítettek előadóívet, hanem az irat lapszélén rövid kivonatot készítettek a jelentésben foglalt minden egyes tárgyról. A válásét vagy az irat hátára vezették rá vagy külön iratban küldték el; az utóbbi esetben is 11 Csutak: Törvények ... 176—181. o. 12 Csutak: Törvények... 182. o. 13 Csutak: Törvények... 181. o.