Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.

Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában 149 A vizsgálódásnál felmerülő második probléma első látásra pusztán technikainak látszik. Rákóczi az 1703 Ősze és 1709 tavasza közti időben nem tud állandóan működő kormányzatot létrehozni Erdélyben; az ország 1705 őszétől 1706 nyaráig császári kézen van, 1707 őszén újból elvész, bár 1708-ban egyideig újból a fejedelem kezén van. 1708 végén és 1709 elején már csak partiumi területeken és az Érchegységben tartják magukat kuruc hadak, s védelmük alatt a fejedelem hatóságai. Ez a kérdés nem egyszerűen csatavesztésekre vezetendő vissza — ahogy vesztett hadjáratok sem magyarázhatók egyszerűen sereglétszámokból, katonai fegyelemből, a tábornokok képességeiből. Erdély ekkor — Magyarországhoz viszonyítva — legalább a népesség számának tekintetében nem olyan elmaradott provincia, mint a későbbi évszázadokban. Hogy a két ország gazdasági fejlettsége hogyan viszonylik egymáshoz, az mai ismereteink alapján még nem dönthető el megnyugtatóan. Annyi azonban bizonyos: Erdély erőforrásai még nem indokolnák meg az ország többszöri elvesztését. A vizsgálattal tehát mélyebbre kell hatolnunk. A kormányzat még a kuruc uralom időszakaiban is gyenge Erdélyben — olyan időszakokban is, amikor Rabutin néhány délerdélyi erődített helységbe szorul s a kurucok ostromzára ellen hadakozik, igen komoly anyagi nehézségek közt. A kormányzat leíró elemzése során tehát rá kell majd mutatnunk — amennyire korlátozott kutatásaink alapján megtehetjük — ennek a gyengeségnek okára, amely lényegében egy a vereségekével. Arról sem beszélhetünk azonban, hogy ez a kormányzat minden ízében gyenge lenne. Erdély egyik legfontosabb területén, az érchegységi aranytermelésben, minden más erdélyi államszervezési munkálatot megelőzve, 1703 októberében létrejönnek Rákóczi igazgatásának szervei s ezeket 1705 tavaszától 1709 tavaszáig, kevés megszakítással, olyan valaki irányítja, mint a diplomatául is felhasznált Grabarics Jakab, egyike azoknak a »szürke« embereknek, akik Rákóczi államapparátusának nélkülözhetetlen elemei voltak. Mint látni fogjuk: Rákóczi erdélyi igazgatása — lényegében a magyarországihoz hasonlóan, részeiben azonban jelentősen eltérve attól — kettős jellegű,'bár ez a két jelleg Erdélyben nem különül el olyan erősen, mint Magyarországon. Egyfelől a nemesi köztársaság, országgyűlésével, országtanácsával és annak alárendelt hivatalszerveivel — másfelől a fejedelem abszolutisztikus igazgatása, kancellávíájávai, s a kincstári igazgatásnak így vagy úgy, de közvetlenül a fejedelem alá rendelésével, s a megyék lehető megrendszabályozásával: általában véve ez a két tendencia küzd egymással, s ezt a küzdelmet Erdélyben a Iegkülönbözőképpen variálhatja több más mellett az a körülmény is, hogy a katonai főparancsnokok általában, de — ha csak kis részük is, s azok sem állandóan — a tábornokok is rendelkeznek polgári igazgatási hatáskörrel is. A két tendencia küzdelmének alakulását is figyelemmel kell kísérnünk a vizsgálat során. S végül: Rákóczi független magyar és erdélyi államát úgy kell tekintenünk, mint a magyar állam fejlődésének egy részét — egyik legdicsőségesebb részéi. A fejedelem úgyszólván tabula rasa-t talál erdélyi államszervezete megalkotásánál: az egész országon végigportyázó kuruc hadak és a nagyarányú parasztfelkelés elől (a székelyek mozgalmának felderítésére csak ezután történnek meg a kutatások) a császári polgári hatóságok Szebenbe szorulnak. »-Törés-« tehát Rákóczi állama a magyar állam történetének »folytonosságában«, de csak abban az értelemben, amelyben — az ellenforradalmi történetírás szerint — »törés« volt 1848/49 és 1918—19 is »a ma-