Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Ila Bálint: Magánkancelláriai ügyintézés és magánlevéltári rendszer a XVII. század első felében / 123–147. o.
Magánkancelláriai ügyintézés 143 Kolonics Szigfrid, Balassa Zsigmond és Drugeth György, valamint Radul vajda által az 1616 évben, okozott zavarokra és pártütésekre vonatkozó iratok; vagy:. A király és a főhercegek véleménytkérő mandátumai; vagy: A Bocskay »rebellió« idején Thurzó Györgyhöz írt levelek; vagy: Thurzó György dunáninneni főkapitányságával kapcsolatos összes iratok 1602—1604 között; vagy: az 1613 évi pozsonyi országgyűlés aktái; vagy: Erdély ügyeire vonatkozó iratok Báthory Gábor idejéből; vagy: A király által Thurzó Györgyhöz nádorsága idején intézett levelek; vagy: Az osztrák evangélikusok vallásgyakorlata ügyében kelt iratanyag; vagy: Khlesl bécsi kardinális levelei; vagy: Zierotin morvn vezető levelei stb. stb. Mindez ismét gyakorlati, az élet követelte megoldás volt. Ezen az alapon lehetett ti. az iratokat esetleges használatra legkönnyebben megtalálni és ezekhez a tárgyi alapokhoz rögzítve lehetett a nyilvántartást, a tájékozódást a leghasznosabban és leggyakorlatibb módon szolgálni. Az 1614 évi linzi egyetemes gyűlés pl. határkő volt nemcsak az osztrák protestánsok küzdelmeiben császárjuk önkénye ellen vallási és nemzeti függetlenségük megvédésére, hanem magyar viszonylatban is úgy emlegették, hogy Linzben döntötték meg a rendek a császári ház tervét, egy nagy hadsereg felállítását, amelyet az uralkodó a török ellen kért, de valójában a nemzeti függetlenség megtörésére akart felhasználni. Ugyanígy sorsdöntő eseményeknek tartották pl. a Báthory- és Homonnay-féle mozgalmakat Erdélyben. Mi sem volt természetesebb, mi sem életszerűbb, mint az események szerinti elhelyezés. Ezzel Thurzó Imre ismét egyetemes elvet követett. A zsákon belüli kisebb egység itt is a fasciculus, egykorú magyar szóval a kötés volt. Ennél a nagy iratkategóriánál azután már több példánk van arra, hogy a zsákokban lévő csomókat külön is megjelölték, tehát nemcsak a fasciculus palliumán levő felirat szerint lehetett az egyes kötéseket feltalálni, hanem másik két jellegzetesség segítségével is, éspedig a csomókra írt sorszámok vagy betűk alapján, azután az egyes kötések alakja után. Gyakoribb volt az előbbi, ott is a sorszámok. A kötéseket alakjuk szerint különösen a missilisek esetében különböztették meg, pl. tehát azt mondották és írták: Fasciculus in quarto, octavo, duodecimo — Fasciculus missilium in duodecimo complicatarum seu alligatarum stb. Az ilyen megkülönböztetésekre különösen egynemű anyagnál került sor, pl. az osztrák protestánsok vallásügyére vonatkozó 22 kötés irat esetében. 57 Mint írtuk, itt az iratokat nagyobb tárgyi csoportok szerint helyezték el, tehát egy zsákba itt nagyobb mennyiségű irat került és ezek között szintén szükségszerűen kellett valamilyen elhelyezési elvet megállapítani. Ez ismét nem tudományos elv volt, ilyet ebben az időben hiába keresnénk, hanem a gyakorlat követelte megoldás. Az egyik elv itt is az iratoknak fontosság és jelentőség szerinti csoportosítása. Pl. az osztrák protestánsok ügyei megmaradt jegyzékében ilyen szempontokat lehet felfedezni. De más esetekben is előre vették az ügyre vonatkozó fontosabb iratok csomóit és azután következtek a kevésbé fontosak. De ez az elv is keveredik a másik, ennél sűrűbben használt elvvel, az időrendi elhelyezéssel. A nagy tárgyi csoportokon belül, ahol nagyobb mennyiségű iratot kellett elhelyezni, a mennyiséget az időrend által proporcionálták, osztották kisebb részekre. Igen jó példa erre a Thurzó György expedícióinak hatalmas mennyiségét tartalmazó capsa rendje. 58 Az 57 Bizonyíték a 22 kötés irat jegyzéke, mely »Catalogus litterarum in capsa ele religione negotio in Austria habitarum-Zz capsa« címmel az Irreg. 11. fasciculus 3. palliumában található. 08 Oo capsa.
