Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Ila Bálint: Magánkancelláriai ügyintézés és magánlevéltári rendszer a XVII. század első felében / 123–147. o.

138 IIa Bálint A levéltár megmaradt, ma az Országos Levéltár Neoregestrata Acta sorozatában levő egyes darabjai"'

0 tanulmányozása révén azt is meg lehet állapítani, hogy az anyag birtokok és azon belül iratfajták szerint volt csoportosítva. Általában a legkorábbi rend, minden jel szerint, egyezik az alább ismertetendő, Thurzó Imre készítette renddel, annak alapja volt. A lietavai tárház anyaga a Thurzó György alatt termelt igen nagy mennyiségű irat odaszállításával és ottani elhelyezésével duzzadt fel. A nádor életében ti. a belpolitikai vonatkozású, diplomáciai, külpolitikai és nádori funkciójából eredő, valamint az országlakóktól származó instanciákat, leveleket stb. Biccsén a nádori udvartartás székhelyén őrizték; egy részét, a legnagyobb fontosságúakat maga a nádor legtitkosabb fiókjában. A Thurzó Imre-féle rendezést éppen az a körülmény tette szükségessé, hogy a megduzzadt anyagban most már a régi rendszer alapján nem lehetett volna kiigazodni, ezenkívül sok új zsákot is kellett készíteni az új anyag befogadására, tehát új rendet is kellett teremteni. A rendezést Thurzó Imre 1617-ben hajtotta végre. Rendszere tökéletesen megfelel kora felfogásának a levéltárról és az abban elhelyezett írásos dokumentumokról, amely szerint a levéltárak a feudális fejedelmek, nagyurak és nagybirtokosok legjobb tanácsadói, a levéltári iratok alkotják a birtoklási jogok legmegbízhatóbb alapjait, vitás kérdések elintézésében ezek játsszák a döntő szerepet. Nem kevésbé volt azonban fontos, éppen az ellenreformáció megindulása és folyamata idején, a diplomáciai iratanyag: a külföldi fejedelmekkel és feudális urakkal, a külföldi rendekkel kiépített kapcsolatok, szövetségek stb. iratanyaga, valamint a főurak belpolitikai elképzelését, törekvéseit és szándékait megvilágító dokumentumok. Hiszen mindez az anyag végső fokon a hatalom megtartásának és gyarapításának eszköze volt, érthető tehát a nagy gondosság, mellyel azt őrizték, védték és óvták. Igen jellemző ebből a szempontból, hogy a Thurzó levéltár anyagában, az 1617ben rendezésre került iratok között vajmi kevés, elenyésző kis számú a gazdasági irat, a gazdasági vezetésre, a gazdálkodásra vonatkozó anyag; a túlnyomó rész jogbiztosító és az imént felsorolt iratfajtákhoz tartozik. Itt is meg lehet azonban állapítani, hogy megtartották az urbáriumokat, az összeírásokat, a leltárakat, a jobbágy kötelezszámokkal szerepel (hogy a sorszámokat ráírták-e az iratokra is, nincs módunkban megállapítani). Általánosságban már erre az időre megállapítható a jegyzékből, ami jellemezte a Thurzó Imre-féle rendezést és más rendezéseket is, hogy az őrzési egységek, azaz a zsákba helyezett egységek privilégiumokból és más fontos iratokból •csak egy egy darabot tartalmaztak. Minden privilégium tehát egy kötés. Kivétel szinte következetesen a litterae causales, amelyekből több évről több darabot helyeztek el egy fasciculusban. Bizonyára a per teljes anyagát, mint Thurzó Imrénél is. Egy zsákban, így az elsőben, 40 tételt, 40 őrzési egységet — a jegyzék eredeti megjelölésével »postá«-t — helyeztek el, ebből csupán a 20. és 22. számú tételek foglaltak magukban több darabot, a többi mind egyetlen iratból állott. Hogy a zsákon belül az őrzési egységek milyen burkolatot viseltek, arra két példánk van. Az egyik az első zsák 33. számú egysége, Susoly falu határjárása, »in una arcula«: dobozban van elhelyezve, a másik a IV. zsák, mely 3. számmal jelzett »linea ligaturát« tartalmaz, ebben a 87— 100. számú iratokkal. A többi tételeket bizonyára papírba burkolták, vagy csak egyszerűen pallium nélkül kötötték, össze (nr. 74. diversae litterae iuridicae, in uno fasciculo colligatae). Az elhelyezésnél sem idő, sem egyéb rend nem figyelhető meg, csupán annyi, hogy egy birtokra vonatkozó peres leveleket ugyanabban a fasciculusban helyezték el. — A kapszás elhelyezést találjuk a szepesi kamarán is 1603-ban, amint erről egy kamarai tanácsi határozat tájékoztat: elrendelik, hogy a tized jegyzékeket azok revíziójának megtörténte után a célra rendelt zsákokba kell elhelyezni (Orsz. Levéltár Dec. B 1212. rakszámú csomó, 533—547, old.)