Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Ila Bálint: Magánkancelláriai ügyintézés és magánlevéltári rendszer a XVII. század első felében / 123–147. o.

Magánkancelláriai ügyintézés 133 Hogy hány darab iratot helyeztek egy csomóba, az függött az iratok minőségétől és értékétől. Ismételten vannak palliumok, melyekben egyetlen iratot őriztek, ezek természetesen rendkívül nagy fontosságúak voltak. Más esetekben azonban — különösen levelekből — egy csomóban nagyobb mennyiségű iratot helyeztek el. A csomókon belül rendszerint az időrendet tartották meg, bár sok a példa arra, hogy az egyes iratokat vagy az abc betűivel vagy sorszámokkal látták el. Az ügymenetből kikerült eredeti iratokat nagyobb tárgyi csoporton belül havonta, kisebb tárgyi csoportoknál évenként csoportosították, palliummal látták el és a palliumra tartalmi megjelölést írtak. Az iratokat az év folyamán egyes tanácsosok és titkárok őrizték, ha szükség volt rájuk, ők keresték és adták elő. Az őrzési hely (mint a szövegek említik, de ez az iratokra nincs rávezetve) a »sokfias láda«, fekete láda, a szekrények, asztalok, asztalokban elhelyezett fiókok stb. Thurzó György az igen fontos iratokat külön, titkos ébenfafiókban őrizte (ladula secretissima hebeno obducta). Thurzó Szaniszló egyik fiskálisa a rábízott minutákat és missiliseket az asztalban »in reposito« tartotta és amikor az úrnak azokra szüksége volt, elküldte asztala kulcsát, ho^y asztalából kiszedhessék, amit keresnek.

81 b) Fogalmazványok. A fogalmazványokat az expedíció után elválasztották a beadványoktól és külön őrizték. Ez a XVII. sz. viszonyai között teljesen érthető. Először is ritka az egy ügyet tartalmazó fogalmazvány, rendszeres a 10—15 vagy több tucat elintézést magában foglaló füzet, vagy a 2—3—4 minutát tartalmazó ív. Valóban nem lett volna racionális ezek mellett tartani a nekik megfelelő alapiratokat. Különben — mint láttuk — a fogalmazványban benne volt az alapirat rövid tartalma, tehát a fogalmazvány arra vonatkozólag is tájékoztatást adott, viszont az egy füzetben ugyanarra a tárgyra bejegyzett, olykor nagyszámú intézkedésből az úr summázva kapta a saját állásfoglalását, tehát valójában elsősorban a fogalmazványokat használhatta és használta későbbi elintézésekhez. így a politikai ügyekben kelt minutáknak az úr részére rendszerint nagyobb a súlyuk, mint a hozzájuk tartozó eredeti iratnak. Ennek tudható be, hogy a beadványoknál is nagyobb mértékben avatkozik be az úr személyesen a fogalmazványok elhelyezésébe. Azt látjuk, hogy a fogalmazványívek, fogalmazványfüzetek és egyes fogalmazványok nagyrészére az úr személyesen írta fel azok keltét, tartalmát, nem egyszer a kézbesítés napját és módját. Mindezek a hátlapra kerültek és segítségükkel könnyen fel lehetett találni a keresett darabot. E feljegyzések tehát már az irattározás céljait szolgálták. Lássunk néhány példát. Az 1607. évi eperjesi kommisszió tanácskozásainak expedíciói két terjedelmes füzetben maradtak ránk. Felirata: Paria variarum litterarum, diversis personis scriptarum, a die 5. Februarii anno 1607. In Eperjes inceptum. Az irattározásnál azután a füzet palliumára több esetben a tartalommal összefüggő jelmondatokat is vezettek.

3

2 — Felnémethy Máté 1611-ben a Kassán folyt erdélyi tárgyalásokkal kapcsolatban kelt fogalmazványfüzetének címe: Transsylvania 7ber 1611.

33 Más eset: Diversarum litterarum tam ad suam majestatem quam ad ar31 Thurzó György levelei nejéhez, a 4. jegyzetben idézett munka 1. köt. 209. és 2. köt. 26. old., Irreg. fasc. 10. 302. old., az 1617. évi rendezés Indexe Ss és Lili jelű capsák (kiadva az 1. jegyzetben id. munkám 50—57. old.). — Thurzó Szaniszló íróasztalában őrizte iratait (Orsz. Ltár NRA 436/50. 1586.). 32 Fasc. 2. nr. 7. A füzeten egyebek között ilyen jelmondatok olvashatók: Consilio, non impetu opus est — Deliberandum, citoque faciendum est. 33 Fasc. 2. nr. 41.