Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Ila Bálint: Magánkancelláriai ügyintézés és magánlevéltári rendszer a XVII. század első felében / 123–147. o.

Magánkancellariai ügyintézés 127 gos jellegű, birtokjogi vagy nádori ügyekben egyes-egyedül az úr adta ki az utasításokat. Ennek a módja többféle volt. Birtokjogi ügyeket; határkérdéseket, általában az úr privilégiumait illető aktákat előzőleg megtárgyalta tanácsosaival, kikérte véleményüket és ennek alapján adta meg utasításait az ügy elintézésére. Ritka azonban az ilyen kollektív tanácskérés, sokkal gyakoribb, hogy egy-egy tanácsossal beszélte meg az ügyeket, így elsősorban a prefektussal és az udvarmesterrel. Erre igen sok példa található, de mindig csak az úr feudális kiváltságaiból és előjogaiból adódó esetekben.

12 Ilyenkor nem ritka, hogy egy-egy tanácsos a kérdésről »jegyzést«, »signatúrát-« készített, amit az úr jóváhagyott és a titkár ennek alapján intézkedett (teljesen azonosan a hiteleshelyi ügymenettel).

13 Egyes akták esetében, akár a nagybirtok jobbágyságának, falvainak vagy városainak ügyei azok, akár más feudális főurak közlései, tanácskérései, akár országos jelentőségű mandátumok, mind Thurzó György, mind Szaniszló saját személyében döntött az ügyet illetően és a döntést vagy rávezette a beérkezett darabra vagy szóban közölte annak elintézőj ével. Számtalan esetünk van az írásbeli utasításra, amelyet gyakran sajátkezűleg írtak le a nádorok. Igen preciz utasítások, pontosan meghatározzák: milyen értelmű expedíciót kell a beadványra szerkeszteni, kinek kell azt címezni és — bár ritkábban — ki készítse azt el. Néhány példa: »Justum petit. Mandandum érit de domo« — »Krauz írjon a deputátusoknak, hogy ő felségét informálják a dologról« — »-Szemrehányó levelet kell írni a váci főkapitányhoz, hogy miért nem tesz eleget a király parancsának.«

14 Más esetben, ha több dologban kellett intézkedni, a beérkező levél megfelelő helyének margóján minden ügyre külön adta meg az utasítást Thurzó György.

15 A Magyar Tanácsban megtárgyalt ügyek végleges elintézése is a nádor hatáskörébe tartozott, arra is van sok példánk, hogy a nádor ä Magyar Tanács határozata értelmében adta ki az utasítást mandátum készítésére.

16 A beadványok nagyobb részén azonban nem áll szóbeli utasítás az elintézés módjára, sőt a XVI. században egyetlen írásbeli útmutatást sem találtunk, ami tehát azt mutatja, hogy szóban történt az intézkedés.

17 Azt mutatja továbbá, hogy bizonyos ügyeknek megvolt a maguk állandó referense, aki azokat igen jól ismerte és minden külön utasítás nélkül is tudott intézkedni. Igen gyakran, különösen országosan fontos ügyekben — főleg Thurzó György — sajátkezűleg készítette el a fogalmazványt. Sok fogalmazványa maradt meg pl. az újvári főkapitányság sokáig vajúdó ügyében. De arra is van példa, hogy külön lapon dolgozta ki az elintézés szempontjait, ún. »ruptura«-t készít és a titkárnak csak végleges formába kellett azt önteni.

18 12 Egyebek mellett olv. az Irreg. fasc. 3. 83, fasc. 4. 1. pallium 216, fasc. 10. 248. és 609. oldalakat. 13 Ilyen jegyzések Irreg. fasc. 5. 118., fasc. 9. 476, 77, és fasc. 11. 48, 60, 74. s 105. oldalakon. 14 Az idézett és más intézkedések iratai: fasc. 3. nr. 39, 44, fasc. 23. nr. 25, fasc. 35. nr. 9, fasc. 65. nr. 17, Irreg. fasc. 2. 12. s fasc. 4. 1. pallium 10, 303, 434. oldalakon. 15 Fasc. 35. nr. 7. 16 A Magyar Tanács ügyiratai egyebek mellett fasc. 3. nr. 34, fasc. 70. nr. li17 Vö. Irreg. fasc. 9. 476. old. 18 Sok az ide vonatkozó példa a regisztrált csomókban; itt csak néhány jelzetet sorolunk fel: fasc. 1. nr. 15, 118, 119, fasc. 2. nr. 9, fasc. 3. nr. 126, 127, fasc. 34. nr. 45, fasc. 76. nr. 36.