Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Ila Bálint: Magánkancelláriai ügyintézés és magánlevéltári rendszer a XVII. század első felében / 123–147. o.

128 Ha Bálint Kik intézkedtek és milyen munkamegosztással? Az átnézett teljes anyag kétségtelenül igazolja, hogy az ügyintézés, az expedíciók fogalmazványának elkészítése {megformálása, concipiálása)

19 a titkárok feladata volt elsősorban, mellettük mind a két Thurzó nádornál igen sok expedíció való a prefektusoktól és egy-két tanácsostól. Hogy volt-e valaminő ügy korbeli elkülönülés az egyes titkárok és tanácsosok ügyintéző feladatai között, ahhoz a következő tényeket kell számításba venni. Mindenekelőtt, mint arra már utaltunk, bizonyos, hogy egyes személyek egyes ügyekhez jobban értettek, azoknak aktaanyagát elsősorban ismerték. így pl. azt láttuk, hogy erdélyi ügyekben elsősorban Felnémethy titkár fogalmaz, viszont a vallásügyeket Krausz titkár ismeri jól. Országgyűlési aktákat Plathi és Csuthi tanácsosok intéztek, mert uruk képviseletében leginkább ők is vettek részt országgyűléseken. Khleslhez és más bécsi vezetőkhöz viszont legtöbbször Gyurcsánszkytól és Závodszkytól kelt az elintézés. Német titkárok voltak többen: természetes, hogy a német expedíciók intézése az ő feladatukat képezte. Thurzó Szaniszló nádor pl. az udvarhoz a felterjesztéseket Szikszay István fősecretariussal fogalmaztatta, aki jobban ismeri az »aulicus stílust«, mint a fiatal »deákok*.

20 Voltak a nádoroknak titkárai kúriájukon kívül is a nagyobb helyeken, ahol sűrűbben és hosszabb ideig tartózkodtak, így Kassán, Zsolnán, Újvárban, Pozsonyban, Nagyszombatban, Bécsben stb. Ha mindezekhez még hozzávesszük azt, hogy a levéltár nagymennyiségű fogalmazványa között sok a füzet, amelyek több tucat elintézést is tartalmaznak mind ugyanattól a kéztől, akkor megállapíthatjuk, hogy a Thurzók kancelláriájában a XVII. század elején bizonyos ügyintézési körök már kialakultak, bizonyos ügykörökben az expedíciók fogalmazását, az elintézéseket ugyanaz a személy, ugyanaz a titkár készítette. Ez magyarázza azután azt a körülményt, hogy a beérkezett darabok nagyobbik részén nincsen írásbeli utasítás az ügyintézésre, de ha van is, az ügyintéző neve akkor is ritkán szerepel. Persze, nem szabad a mai referensi rendszerre s a modern szignálásra gondolnunk, hanem csupán arra, hogy minden nagyobb ügykört az azt legjobban ismerő intézte, ha kéznél volt. Így Erdély ügyeiben, mint láttuk, a legtöbb fogalmazvány Felnémethy Máté munkája, ám találunk idevágó expedíció-tervezetet szép számmal Krausz Jánostól és Gyurcsánszky prefektustól is. Tekintetbe kell venni a kérdésnél még azt is, hogy egyes titkárok sűrűn voltak uraikkal úton, tárgyalásokon stb., viszont ha ezalatt otthon a kúriában el kellett valamit intézni, azt az végezte el, aki éppen otthon volt. Egyébként ennek a korszaknak minden nemese a feudális főurak udvaraiban ismerte az uraknak a politikai eseményekkel kapcsolatos felfogását, ismerte igen jól politikai céljaikat és' törekvéseiket, nem különben ennek elérésére alkalmazott eszközeiket, tehát nem kellett különlegesebb előtanulmány egy-egy politikai tartalmú levél, mandátum stb. megfelelő elintézéséhez. Az elmondottakhoz még csak azt tesszük hozzá, hogy a nádori s általában a főúri kancelláriákon sok volt az állandóan visszatérő, állandóan felszínen lévő és ható kérdés, így a hajdúk ügye, majd az erdélyi fejedelmek politikája, az egyházügyi kérdések, az ellenreformációs törekvések, egyházkormányzati ügyek, a ius patronatus, a német katonaság behozatala az országba, különösen a vá19 Az iratokban előforduló eredeti kifejezések a fogalmazványra és a fogalmazvány készítésére: conceptus, minuta, jedzés, par, forma literarum, más (a par magyar megfelelője), választétel; levelet megformálni, literas formare, levelet minutálni, minutát feltenni. 20 Irreg. fasc. 8. 391. old. (1622.) \