Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Sárközi Zoltán–Szigetvári István: A „SZÖVOSZ”-ba beolvadt szövetkezeti központok története és iratai / 104–122. o.
112 Sárközi Z.—Szigetvári. I. folytatta, s feladata a mezőgazdasági termékek felvásárlása és értékesítése lett. Az MSZK-val egyidejűleg megalakult az FSZOK is, de csak formailag, ténylegesen nem kezdhette meg működését sem akkor, sem később, mert a Hangyát, a legjelentősebb fogyasztási szövetkezeti hálózatot sem felszámolni, sem beolvasztani nem tudta. A Hangya felszámolásának, illetve a FSZOK-ba való beolvasztásának megakadályozására irányuló törekvéseket elősegítette, hogy Hamburger Sándor — akit a Hangya felszámoló kormánybiztosává kineveztek — volt jobboldali szociáldemokrata, a Hangya reakciós vezetőivel egyetértésben segítette a Hangya kilences bizottságát abban, hogy központjuk felszámolását megakadályozzák. A szövetkezeti mozgalomnak az eddig ismertetettektől eltérő, új típusát jelentették a felszabadulás első évében létrejött földművesszövetkezetek, amelyeket a Földművelésügyi Minisztérium szövetkezet-szervezési osztálya alakított meg. Ezek önálló központ nélkül «fejlődtek. 1945-ben a 131 000-es rendelet előírta a földművesszövetkezeti központ felállítását, s ennek alapján 1946 január 29-én meg is alakult a Földművesszövetkezetek Országos Központja, az FOK. Mint demokratikus szövetvetkezeti központ elsősorban a szövetkezetek szervezésével, támogatásával és irányításával foglalkozott. 1946-ig a szövetkezetekről csak egy múlt századbeli elavult törvény intézkedett, a kereskedelmi törvény kiegészítéseként. A szövetkezeti mozgalom új, a kereskedelmi törvénytől független szövetkezeti törvény megalkotását sürgette. Ez 1946 végére készült el. Kidolgozását az 1945-ös választások után megalakult Kereskedelem és Szövetkezetügyi Minisztérium vállalta, magára. Az új szövetkezeti törvény megpróbálta a 2330-as rendeletben foglaltakat megvalósítani, vagyis elsősorban a »Hangyád-központ felszámolásával az FSZOK működését megindítani. 1946 decemberében került sor a szövetkezeti törvény parlamenti tárgyalására. A reakciós erők felrúgva az előzetes megállapodásokat, módosító javaslatot nyújtották be a «-Hangya« Központ önállóságának visszaállítására. A reakciós többségű parlament meg is szavazta a módosítást és elfogadta a Hangya Központ önállóságának visszaállítását. Csak Budapest munkásságának erélyes fellépése akadályozta meg ennek végrehajtását. Ez a parlamenti puccs egybeesett a haladó erők általános támadásával a reakció ellen s meg1 * kezdődött a Nagy Ferenc-féle összeesküvés felszámolása. Ezek az események jelentős változást hoztak a szövetkezeti mozgalom fejlődésében is. A régi szakaszt lezárva megnyitották a felszabadulás utáni szövetkezeti történelmünk új szakaszát. Az öszesküvés felszámolása lehetővé tette, hogy sor kerüljön a szövetkezeti kérdés függő ügyeinek megtárgyalására is. A szövetkezeti törvény legfőbb problémája a szövetkezeti központok kérdése volt. Az egységes központ megalakulását sürgette, hogy az MSZK, az FSZOK, a Hangya és az FOK között egészségtelen kapitalista verseny -alakult ki és a magántőke helyett egymást igyekeztek kiszorítani az értékesítési vagy fogyasztási üzletágakból. Hosszas tárgyalások eredményeképpen a koalícióban egyesült politikai pártok megegyeztek abban, hogy a különböző szakszövetkezeti központok egybevonásával egy új szakközpontot kéli felállítani. Az 1947. évi XI. te. 1. §-a 1. pontja értelmében a mezőgazdasági és ipari termelés, valamint értékesítés zavartalansága, továbbá az ország dolgozó népének fogyasztási javakkal való ellátása érdekében Magyar Országos Szövetkezeti Központot — a továbbiakban MOSZK — kell felállítani. Ugyancsak az idézett § 2. pontja szerint az országos jellegű szövetkezeti központok ügykörébe eső minden feladat kizárólag a MOSZK-hoz tartozik, kivéve a hitelszövetkézetek központi feladatainak ellátását. A szövetkezetek törvényes érdekvédelmi szerveként Magyar Szövetkezeti Kamarát kell felállítani. E
